Metrikagyilkosság

Szédületes golyózápor
rohanja meg a régi verset,
s a leláncoló verstantól
kettétört időt szabadít meg.
Rímek agyveleje loccsan
egy absztrakt udvar konkrét kőfalán,
elsül száz dallamtalan puska,
s vörösen felkacag a hanghalál.
Szabálytalan, beteg hangok
járnak kánkánt sorról sorra,
anyagtalan lantok pengnek,
s felrobban egy metrikai bomba,
Torz sorcsoport,
részeg betűk,
olvashatatlan firkálmány
zakkant zenekara
hegedül,
ezerszeres csárdást járván.
Atomjaira szakadó,
lángokban enyésző
verstan,
kiált
hangtalan
magába,
nem tudva már,
nincs,
vagy még van.
Modernkedő, szentségtörő,
kánontalan gondolatok
formátlan formába húzva
áztatják el a fehér
papírlapot.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.