Idegen ez a hely...
Idegen ez a hely, álomvilág lábon,
Ott a Nap szeme csüng az ablakpárkányon,
Kit éjszakába a porhintés kényszerít,
Majd a rászedett Hold csillagokat terít.
Idegen emléken úszik pillantásod,
Hol lelkednek tollseprű nyújt tisztaságot,
Lapul a por valahol, most rend honol,
De felszín csupán eme csillogó pokol.
Idegen érzések, gondolatok bújnak,
Minden mi igaz volt, ma árnyékba fullad,
Hamis csillogás tör sötétből sötétbe,
Ember tetemeken vezet út a révbe.
Idegen otthonba álmodod fel magad,
Testedben a szív csak izom, ezért marad,
Arcod barázdáit könny nem járja soha,
Tükrödön túl – egy idegen tűnik tova…
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
