Vízkereszt


Bedőlök, búba báboz.
Megragad –

odaszorít magához.
Csókot ad,

ruháimból kihámoz.
Megszeppen,

haja a lepedőre
szétlebben,

hezita-szeretőre
vágy cseppen,

ó én vagyok mindenegy
vágycseppben!

Bedőlök: újra báboz,
Eltaszít –

odaszorít az ágyhoz,
lángra szít,

ruháim rám dobálja.
Lángolok.

Odébb áll távol, várva.
Tátogok.

Istenem, röhög rajtam!
Hímségem

miképpen fáklya lángja
ég nékem.

Ördögfaj dühe pára,
széttépem!

Kifut az éjszakába
jaj, vége(m).






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Csendrappszódia (Kolozsvár, Arad, 2007)
Kiadó: Erdélyi Híradó - Irodalmi Jelen Könyvek