tornyok

magamba vagyok
kifelé nincs más
zajok
hevenyészet csend
itt belül
oltár előtt a pap
istenes ének
ima
áhítat
fejkendős asszonyok
rózsafűzért morzsoló
inas keze
nagyanyám szigorú
tekintete
legyek csendbe
csendbe legyek
magasztosan zúg
fenn a karzaton
az orgona
emlékeimben
így maradt meg
ártatlanságom kora

féltem
a templom falán
a képeket
a megfeszített
Jézus miatt
álmodtam éjjel
rémeket
senki nem
válaszolta meg
a feltett
kérdéseket


vakon
én hinni
nem tudok
velem jönnek
a templomok
freskók
képek
tornyok
haza felé
mutatók
el ne tévedjek
utamon






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: nem, nincs
Kötetben: nincs (nincs, nincs)
Kiadó: nincs