Modern ballada Villon –módra

Álszentek, prűdök, finnyáskodó kóklerek,
Kiknek nyál fröcsög ajkán,
Magamutogató , céda fráterek
Kik lógtok napestig kint az utcán,
Senkiházi, pimasz vén szukák,
Kiknek derekáról lefolyt a háj,
Szipózók, s ti, utcagyerekek
Bocsássatok meg mind nekem!

(Írtam a verset, s
számból kifordultak a szavak)

A költő, ha költő, túléli korát,
Villon tolláról igaz szó pereg,
S míg a hóhér a nyakába veti a kötelet,
Lába elé köpve egy nagyot felnevet:
"Egy nyárfaágra húzol fel pajtás, de
Megbocsátottam rég neked.
Soha ne legyen pénzed,
S a kutyák nyaldossák a feneked!

Item, a világ úgyis hálás lesz nekem!
S bár hirtelen felköttetek,
Lesz majd ki érti versem,
S dalolják azt hívők, s hitetlenek.
Míg engem körül dongnak a legyek,
Koponyám szárad s nyűvek esznek,
Féljetek csak nyugodtam tőlem,
Ezer év múlva is kísértek.



( Öt évszázad távlatából,
a nyelvedet is öltheted!)


Ajánlásnak pár szó kell csupán:
Hamis tanuk és bírák,
S ti hercegi pártfogók:
Hazudtatok!
A Mester él!
Bűnbocsánat , gyónás,
Nem elég
Lemosni rólatok a vért.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.