Padon
Padon ülünk. Nem szólsz, és nem szólok.
Talán mindketten tudjuk: így van jól.
Egy-két szó. Igazából semmiről.
Két lélek, akiket már nem gyötör
a gyarló dolog, az érzés nevű
méreg, ez az olcsó és keserű
esszencia, mi orvul tönkretesz
álmokat és teljes életeket…
Hallgatod hallgatásom szavait.
Hallgatom, hallgatásod mint hallgat.
A végállomásra busz közelít.
Leszáll pár szürke árny, s ránk pillantnak.
Elsuhanva fejüket csóválják:
,,Spleenes srác és énvesztett diáklány…”
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
