A javíthatatlan

Elővett a szekrényből,
megnézett magának jól,
megforgatott,
megrázta a fejét.
,,Itt valami nem stimmel” –
morogta kaporszakálla alatt.
Agyában lefutott néhány
testi s lelki tervrajz,
megnézte a default beállításokat,
és megint megrázta a fejét.
,,Ezt bizony el…” – mondta, de nem
fejezte be, mert ez a stílus
rangjához méltatlan lett volna.  
Én csak néztem rá.
Élettelenül élve néztem rá.
De nem kérdezhettem.
Javítandó termék voltam,
semmi több.
Jó hosszan méregetett,
húzott egyet a vodkásüvegéből,
megint megcsóválta százszorta
ős-ősz fejét, aztán
visszatett a szekrénybe
és magamra hagyott.
Azóta ott
porosodom és röhögök.
Rajta.
Magamon.
Tervén.
Mindenen.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.