Lakóma

Dávidnak


A szemgolyóban fészkelnek a férgek.
Lakmározzák mindazt, amit nézel;
beszélsz. A beszélgetés fonala még el-
vágja a torkodat. A fiú (vagy lány) minden-
áron tartóztatna még, a létre hivatkozik,
melyet te, cirkuszból, közönséges lét-
rára fokoztál le, ablak elé helyeztél,
s egy gyomorbeteg gyermeket ültettél a te-
tejére. Most itt borzaszt a lehelete.
Fekete (kezeslábas) tornadressze; reggelre
már azt sem tudtad, fiú vagy-e vagy lány,
támolyogva keresztül a Vérmezőn.  





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Daidal (Pécs, 2001)
Kiadó: Jelenkor