Penzum

Utolsó légygyilkos, lötyögsz
a félelemtől, úgy kell odalökdösnöd
magad a hideg tükör elé;
hugyoznod kell, a kagyló sárga, mint a kén.
Így megy egész nap. Lenyelsz egy kemény
féltojást, a fejed belelágyul,
nyúlsz az ablak felé, nem kérsz a látványból,
alatta, legalul, ott berreg még a légy.
A párja elröppent. Undorító el-
gondolni agyvelejüket a pályádon.
Másuk sincs. Iszol egy kortyot a csapról,
elmázolod a szádat, amint másol.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Daidal (Pécs, 2001)
Kiadó: Jelenkor