K. László Szilvia
Mégis, mégis
A távoli Afrikában
Négerek a kisbabák,
Néhány helyen, Ázsiában
Ferde szemű a család.
Európában, fent északon
Fehér bőrű a baba,
Kéken világít a szeme,
Szőke színű a haja.
Van ilyen is, van olyan is,
Azt hiszem, ez tudható,
Nem is lehet letagadni,
A különbség látható.
Mégis, mégis a világon
Egyformák a gyerekek,
Mindannyian értékesek,
Hisz mindnyájan emberek!
Vannak, kiknek fókakölyök
Legkedvesebb barátjuk,
És a jeges hókunyhóban
Ebédel a családjuk.
Van, aki a tűző napon
Sivatagban tevegel,
Másoknál meg kígyóleves
A nemzeti eledel.
Van ilyen is, van olyan is,
Att hiszem, ez tudható,
Nem is lehet letagadni,
A különbség látható.
Mégis, mégis, a világon
Egyformák a gyerekek,
Mindannyian értékesek,
Hisz mindnyájan emberek!
Van, aki a családjával,
Egészségben éldegél,
S van olyan is, aki beteg,
Küzd a sorssal mindenért.
Van, akinek összes kincse
Egyetlen kis fadarab,
Másoknak meg sok-sok játék,
Külön szoba is akad.
Van ilyen is, van olyan is,
Azt hiszem, ez tudható,
Nem is lehet letagadni,
A különbség látható.
Mégis, mégis a világon
Egyformák a gyerekek,
Mindannyian értékesek,
Hisz mindnyájan emberek!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Miri, a manólány (Debrecen, 2004.) Kiadó: Tóth Könyvkiadó
|
|
|