DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2827 szerző 36740 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Dunajcsik Mátyás
  Plein air
Új maradandokkok

Misinszki Hanna: ferenc és a halál 2.0
Misinszki Hanna: Banánköztársaság
Kántor Zsolt: Az este szentesítése
Fekete Orsolya: Melankólia
Farkas György: ALVÁSGYAKORLAT (Vlll) (jav.)
Wesztl Miklós: Az almafa gyümölcse
Ötvös Németh Edit: más anyja
Szilasi Katalin: Otthon
Bara Anna: egy falat múlt
Szilasi Katalin: Mikor még
FRISS FÓRUMOK

Kiss Anna Mária 3 órája
Albert Zsolt 4 órája
Busznyák Imre 5 órája
Misinszki Hanna 5 órája
Hepp Béla 8 órája
Gyors & Gyilkos 8 órája
Bara Anna 11 órája
Szabó László 12 órája
Vadas Tibor 13 órája
Vajdics Anikó 13 órája
Nagyító 15 órája
Vezsenyi Ildikó 1 napja
Szilasi Katalin 1 napja
Kosztolányi Mária 1 napja
Sági Ferenc Dénes 1 napja
Wesztl Miklós 1 napja
Kántor Zsolt 1 napja
Bánfai Zsolt 2 napja
Szilágyi Erzsébet 2 napja
Nyári lászló 2 napja
FRISS NAPLÓK

 leállósáv 2 órája
Andante 2 órája
Baltazar 3 órája
Hetedíziglen 4 órája
Bara 8 órája
történések 8 órája
Qui? 10 órája
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 10 órája
Vezsenyi Ildikó Naplója 10 órája
Szabó László - Múlandokkjaim 13 órája
az utolsó alma 13 órája
mix 14 órája
Sorrento 19 órája
Vendég 23 órája
Bátai Tibor alkotói naplója 1 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: évi
Legutóbbi olvasó: 2019-11-19 14:08 Összes olvasás: 23446

Korábbi hozzászólások:  
43. [tulajdonos]: A dislexia és a talentum2010-11-09 09:44
„Esélyek és hátrányok” címmel Logopédiai Konferencián vettem tegnap részt.
Különösen tetszett Adorján Katalin: A tehetséges diszlexiás gyermek és felnőtt c. előadása. Megerősített abban, hogy munkám a tehetséggondozás része, és hogy a terápia hatékonysága, amit az olvasás-írás zavarnál alkalmazok (zenei helyesírás javítás), a talentum és a diszlexia összefüggésében keresendő.
Davis szerint a diszlexiások agya pontosan úgy működik, mint a legnagyobb zseniké, bár hozzáteszi, hogy nem lesz minden diszlexiásból feltétlenül zseni. Ugyanaz az agyműködés, ami kimagasló szellemi produktumot alkothat, okozhatja a diszlexiások problémáit.
A tehetség speciális szellemi képességet jelent, kimagaslót a kreativitás területén. A populáció 1-1.5 %-a tartozik ide. Ez 100-150000 magyar embert jelent. Kevés, sok? Egy is sok, ha elkallódik belőle.
Abban, hogy a zsenipalánta kibontakozik-e, meghatározó a család és az iskola szerepe. Még ha a szülő fel is ismeri, jellemző, hogy a magyar iskolák rosszul kezelik a tehetséges gyermeket, főleg, ha az olvasás-írás zavarral küzd. Pont, ahogyan a társadalom sem segíti őket. Aztán nagyon fontos még a kortárscsoport szerepe is, irányíthatja őt a siker, vagy éppen a deviancia felé.
Meghatározó az u.n. „sors” faktor. A kivételes tehetségek közt nem ritka a korai halál, elmebaj, rák, balesetek, tálentumvesztés, gyakori az önsorspusztítás (alkohol, drog, öngyilkosság), és ott van még a társadalmi sors (szegénység, rossz iskola) is.
Czeizel Endre szerint, annál tehetségesebb egy nép, minél kevertebb genetikailag. A magyar igencsak az, mégis ha egy diszlexiás zseni magyarnak születik, kibontakozása különösen nehezített.
Sok mindennek kell együtt lennie ahhoz, hogy a talentum megmutassa magát, „utat törhessen”, mert valójában érzékeny, könnyen sérül.

„Mivel szegény vagyok, álmom van csupán,
Álmaim lábad elé terítem
Finoman lépj, álmaimon gázolsz”

(W. Butler Yeats, ír költő, drámaíró, elbeszélő, irodalmi Nobel díjas. Rossz helyesírása miatt mindig bocsánatot kért szerkesztőitől…)

Diszlexiás hírességek a világból:

H.C. Andersen, Beethoven, Harry Belafonte, Alexander
Graham Bell, Julius Caesar, Agatha Christie, Sir W.Churchill, H.Chusing, Tom Cruis, Walt Disney, Charles Darwin, A.Einstein, T.A. Edison, Dwight D. Eisenhower, Henry Ford, Whoppi Goldberg, Hemingway, Michaelangelo, Robert Kennedy, Carl Lewis, Pablo Picasso, Mozart, Napoleon, A. Roden, Mark Twain, Jules Verne, Vincent VanGogh, George Bernard Shaw, Leonardo da Vinci, Anatole France, Gustave Flaubert és még sokan mások…

42. [tulajdonos]: született 1932.09.13-án2010-09-13 19:31
Hát, szia Te újszülött! Miért lepődtél meg? Így köszöntöttél engem te is minden születésnapomon. Délután négykor csörgött a telefon, és búgóhangon beleszóltál: szia te újszülött! Hogy érzed magad?
Most én kérdem tőled.
Na jó, amíg gondolkodsz, elmesélem, mi történt azóta, amióta eltűntél.

Anya eladta a nyaralót. Nem annyiért, amennyiért szerette volna, csak a telekért meg a faházért fizettek. A barackfáért, aminek gyümölcséből zamatos pálinkát főztél, és a bort termő málnáért nem. A diófa árnyékáért sem, meg a gyerekkorért sem adtak többet.
Arra volt elég a pénz, hogy anya utazgathasson kicsit. Öt év alatt bejárta Európát, sőt a télen Egyiptomba is eljutott. Nagyon élvezte, hisz amíg téged ápolt, nem láthatott semmit a világból. De valójában, helyetted keresgélt valakit.
Nem találhatta meg, mert nem egy másik férfit, hanem téged.keresett.
Mára elfogyott a pénze.
Egy hónapja infarktust kapott, két oldalit. Sopronban van a szanatóriumban. Szerencsére megúszta. Tegnap elújságolta, hogy megismert egy férfit. Jóval fiatalabb nála, csak hatvankét éves. Anyának tetszik, és a neki is ő. Pedig anya most nem a legjobban néz ki.
Azt mondta, a férfi elvitte vacsorázni, és vett neki egy ébenfa kiselefántot. Tudod, hogy anya gyűjti az elefántokat.

Amikor egy hónapja infarktus kapott, éppen leírtam életem első fejezetét. Azt a három évet, amikor még nem ti neveltetek, hanem a nagymamáék. Akkor hívtak a kórházból, hogy anyát megműtötték.
Azóta nem tudtam írni. Azt hittem, én okoztam az infarktust, a gondolat erejével.

Tegnap óta tudom, hogy ez nem így van.

A sors keze volt, hogy anya megismerhesse azt a férfit, akivel talán leélhet még pár évet boldogan.
Nem Párizsban, nem Angliában, nem Korfun és nem Egyiptomban, hanem a szívszanatóriumban találta meg.
Ebben bízom most. És abban, hogy még sok-sok év fog eltelni, amíg találkoztok újra.
Addig majd mesélek én, jó?

De most te jössz, apa!
Szóval, hogy érzed magad, Te újszülött?

41. [tulajdonos]: A traumatológián2009-07-27 22:47
A nő olyan gyakran jár kórházba, mint szomszéd Rózsika néni a templomba. Most épp a férjéhez igyekszik a traumatológiára. Kicsit ideges, mert nála rosszabb beteggel még sohasem találkozott. Egy náthától úgy tud szenvedni, hogy, akár fel lehetne rá adni az utolsó kenetet. Míg elhalad az ambulancia előtt, arra gondol, ő valószínűleg irgalmas nővér lehetett előző életében, és ezt a karmát még hét életen át kell cipelnie.
A kórteremben öt férfi fekszik, ebből három begipszelt lábú. Az egyik egy kamionos, aki a bicikliről esett le, és úgy összetörte magát, hogy csípőprotézist is kapott. A másik egy játszóházkészítő vállalkozó, aki beszorult a saját csúszdájába, és szilánkosra tört a lába. A harmadik meg a férje, a műtött achillesével.
Most viszont nem panaszkodik, a lábára legalábbis egyáltalán nem. Csak a hátára, de arra szörnyen, mert a kórházi ágytól kiújult a lumbágója.
Pedig ez a traumatológián nem ajánlatos, mert a kórháznak nincs masszőrje, a görcsoldó injekció pedig elfogyott. Az asszony felajánlja, hogy írják fel, majd ő kiváltja. Azt nem lehet, mondja a nővér, mert az itteni orvos nem adhat receptet, a körzeti meg nem írhat fel a kórházi ápoltnak. A nő nehezen fogja ezt fel, de aztán megnyugtatja a kamionos férfi, hogy őt ma nem kötötték át, mert a kötszer is elfogyott. Ezek után már meg sem lepődik, hogy a wc-t nem lehet lehúzni, csak ha feláll a csészére, jó nagyot nyújtózik, hogy bele tudjon nyúlni a tartályba, és megrántja a fogantyút. A gipszelt lábúaknak ez biztosan nem jön össze, legfeljebb a detoxos öregnek, de az ő tudománya csak addig terjed, hogy körbe hugyozza a wc-t. Persze a takarítónőt ez nem zavarja, estig erre felé sem jön, addig meg a gipszesek úgyis feltörlik. Az összevarrt szájú srác (diszkóból hazafelé megverték) elmondja, hogy ma jött a szerelő egy wc pumpával, és megkérdezte, hogy melyik radiátor rossz. Mondták neki, hogy a negyven fokban még nem próbálták ki egyiket sem, de talán megnézhetné a wc-t, hátha az. A szerelő erre eltűnt a pumpával, mondván, hogy ahhoz nem ért.
Szóval, visszatérve a hátfájásra, a férj csak jajgat, jajgat, amíg az asszony fel nem kajtat neki egy fiatal masszőrnőt (próbálkozott ugyan férfiakkal is, de azok valamiért nem voltak hajlandók kijönni). És láss csudát, a fájdalom egyből szűnik, még mosolyogni is tud, miközben a csaj tapossa a hátát. Az asszony megnyugodva távozik, de még az autójáig sem jut el, csörög a telefon, a férjnek már megint nagyon fáj.
Nyugi, mondja a nő, holnap már itthon alszol, reggel kilencre megyek érted. De jó lesz neked.

40. [tulajdonos]: kösz2009-07-25 21:28
a böszme ötvenegyesről tudnék én is mesélni:(
és köszönöm, már jobban van.

39. [tulajdonos]: A baleset2009-07-25 07:49
Itt a nyaralóban történt, ahová a nagy hőség elöl immár tizennégy éve menekülünk. Sok vihart megéltünk már, de a tegnapinál nagyobbat még nem igen. Pedig az a hírhedt augusztus huszadikai sem volt semmi. Emlékszem, egyedül voltam, és rettenetesen féltem. A vihar még a kerti asztalt is felkapta és kettétörte.
A mostani éjfél körül jött, és szabályosan a semmiből, hisz egyetlen felhő sem volt az égen. Egyszer csak orkánszerű viharos széllökések kezdték tépni a fákat. Mentettük a menthetőt, felkaptuk a teraszon kint felejtett dolgokat, majd magunkra zártunk mindent. Földig hajoltak a tuják, a szél úgy rázta a házat, mintha el akarná söpörni. Az emeleti hálóban voltam, amikor egy heves széllökés belökte az ablakot, és becsapta a katedrálüveges szobaajtót. Az üveg darabokra tört, és eltalálta a férjem vállát és a sarkát. Pillanatok alatt elöntötte a vér. A fiam segítette le a lépcsőn, és lefektette a nappaliban. Azonnal hívtam a mentőt. Elmondták, hogy amíg megérkeznek, mi a teendő. Törülközőket raktam a vérző helyekre. Tócsákban állt mindenütt a vér. A mentősök háromnegyed óra múlva értek ki, pedig nem vagyunk elzárva a világtól, és csak harminc kilométerre Pesttől. Követtem őket, amíg a legközelebbi traumatológiára beértek. Nem volt könnyű, mert az ötvenegyesen százötvennel is mentek, megelőzve az éjszaka közlekedő kamionokat. Tapadtam rájuk, fogalmam sem volt, hol van a kórház. Fél háromkor tudtam meg, hogy megműtik, mert az üveg elvágta az Achilles ínszalagot is. Hat órakor vitték a műtőbe, nyolckor begipszelve tolták ki. Ha minden jól megy, jövőhéten kiengedik, nyolc hétig lesz gipszben, majd utána kezdődik a rehabilitáció.
Már egész jól van, és bár nagyon fáradt vagyok, de én is megnyugodtam. Azon gondolkodom, hogy mit lehet tanulni egy ilyen szerencsétlen balesetből, amire még készülni sem lehet. A Föld légköre már úgy össze van zavarva, hogy a viharok egyre gyakoribbak, és félelmetesebbek, mint valaha is voltak.
És ki tudja, mikor jön a következő...

38. [tulajdonos]: Az aranyhal2009-07-17 18:25
Hol volt, hol nem, a Téglatesteken túl, az Üveghegyen innen, élt egy horgász. A hét plusz egy határon sem ismertek nála jobbat és ügyesebbet. A többi pecást a sárga irígység ette, a halak versenyeztek a csaliért. Még a szomszéd folyókból is átúsztak, a különleges ánizsaromát a tengerben is érezni lehetett. De, egy szép napon a horgásznak elege lett a halakból, és így fohászkodott:
- Uram, unom már a pontyot, a harcsa bajuszát, a lazac a könyökömön jön ki, és már a faliszőnyegem is cápafogakkal van díszítve. Ne adj nekem mást, csak egy aranyhalat!
Azzal kiment a foyóhoz. A csaliba három és félszer annyi ánizsaromát kevert, mint máskor, és várt türelmesen. Az Üveghegy baloldalán, az Óperenciás tengerben éltek az aranyhalak. Az egyik kis fiatalka azonnal megérezte az ánizsaromát, és sebesen úszni kezdett az illat irányába. A többi hal utat engedett neki, csak a csillámport bámulták, amit húzott maga után. A horgász egész könnyen kifogta a halat, nem kellett órákig fárasztaniaa, mint a harcsát, nem rohant ki vadul, mint a nyurgaponty, és nem tekerte a stég köré a damilt. De, ahogy a vízből kiemelte, be kellett húnynia a szemét, hogy meg ne vakuljon, az aranypikkelyek csak úgy szórták a fényt. Kezébe vette, elcsodálkozott, hogy milyen meleg. Tudta, ha most lenne három kívánsága, a hal teljesítené mindet. De ez egy annyira bolond horgász volt, hogy nem kellett neki se pénz, se gazdagság, csak az aranyhal. Berakta hát szegényt a kerti medencébe. A hal egész jól érezte magát, nem kellett rettegnie a ragadozóktól, a horgász pedig tengerszínűre mázolta a falakat, az aljára delfineket festett, hogy ne érezze magát egyedül. A legnagyobb szúnyoglárvákkal etette a tenyeréből. Hamar elterjedt az aranyhal híre, és mindenki csodájára járt. Büszke volt nagyon a horgász.
Teltek, múltak az évek. Az aranyhal egyre nagyobb lett. Persze ezt a horgász nem vette észre (tudod, ha valakit mindennap látunk, nem tűnik fel, ha felnő). A hal szűkebbnek érezte a medencét, és egyre többet gondolt a folyókra, az óperenciás tengerre, a vízben lubickoló társaira. Annyira szomorú lett, hogy már a szúnyoglárvát sem fogadta el a horgász tenyeréből.
Amint így szomorkodott, egy béka ugrott be a medencébe. Az aranyhal meglepődött a fura kis jövevényen, lába van, mint az embernek, és mégis úgy úszik, mint ő. A békának is tetszett a csillogó hal, megsajnálta, mert sehogyan sem értette, mit keres a medencében. Mesélt neki a hűs folyóvízről, a hínárról, a nád között megbújó pontyokról, és, hogy mindez csak tíz békaugrásra van tőle.
-Ó, ha én tudnék úgy ugrani, mint te, de nincs egy fia lábam sem - mondta a hal lemondóan.
-Gyönyörű uszonyod van, jó erős, próbálkozz, fog az menni! - biztatta a béka.
Az aranyhal elrugaszkodott, és csakugyan kiemelkedett tíz centire a vízből. Aztán újra, és újra. Élvezte, hogy egyre magasabbra ugrik. Ugrott és csobbant, ugrott és csobbant. A béka tapsolt neki és brekegte - magasabbra! távolabbra!
A horgászt szörnyen zavarta a hatalmas ricsaj, amit a hal és a béka csapott. Becsukta az ablakot, fülébedugta füldugót, és elhatározta, hogy holnap visszaengedi a halat a folyóba, úgyis elege van már belőle.
Reggel korán ébredt, de mert a medencében nem találta a halat, a folyó felé indult. A parttól alig egy méterre a homokban pillantotta meg a merev testet. Arany pikkelyei pont úgy vakították, mint amikor először látta. És csak akkor vette észre, hogy milyen hatalmasra nőtt.
A kert végében ásta el, a temetést a nádból éktelen hangos békakvartyogás kísérte.
A szomszéd stégről egy horgász átkiáltott:
- Basszus kolléga, legalább egy halászlét csinálhatott volna belőle!

37. [tulajdonos]: Anyám mosdatja apámat2009-07-13 23:14
Délután felhívtam anyámat. Mostanában sűrűn teszem, vagyis sűrűbben. Tudod, régen nem volt igazán jó a kapcsolatunk. Az első három évemben nem ő nevelt, hanem vidéken élő nagyszüleim. És ritkán látogatott. Ha nagyanyám nem hal meg ötven évesen, ki tudja, meddig éltem volna tőle távol. De mára ez már nem lényeges. Már ő sem fiatal, és én sem vagyok az a dacos kölyök.
Szóval, ma felhívtam. azt mondta, rosszkor, épp mosdatja apámat. Holnap lesz öt éve, hogy meghalt. Ilyenkor behozza a sziklakertből az urnát, és megmossa. Ő úgy mondja, mosdatja apámat. Még veszekszik is vele, hogy várhatott volna még egy kicsit, miért hagyta őt itt ilyen gyorsan? De, anya, mondom neki, hiszen már szenvedett. Tudod. Igen, mondja ő, de akkor is. Rossz egyedül. Igen, anya, talán már ő is azt akarja, hogy találj magadnak valakit. Lehet, de nekem nem kell más.
És mi van azzal a férfival, akit Párizsban ismertél meg? Ó, az folyton főz, feleli. Örá ne főzzön senki. De anya, apa is főzőtt, imádott főzni. Igen, de az más, feleli. És az a pasi, akit Görögországban ismertél meg? (egész életében nem utazott sehová, az apám betegsége lekötötte, most bepótolja). Szóval, mi van azzal a férfival? Ő ráncos és öreg. Anya, apa is már 77 éves lenne, és lehet, hogy már ráncos, és öreg. Tudom, de az más, feleli. Érted? Értem, anya. Holnap újra hívlak.
Hogyne érteném. Apámmal több, mint negyven évet éltek együtt, de benne az a fiatal, egészséges fiú maradt meg, akinek még ő főzött.
Anyám jövőhónapban megint utazik. Angliába megy.

36. [tulajdonos]: Kalimpamami2009-07-11 16:10
Kalimpamami maga a szeretet. a blogomon ismertem meg, tetszettek neki a verseim és a régi festményeim. minden bejegyzésem után megölel. nemrég személyesen is találkoztam vele egy partin. nyolcvan körül lehet, csillogó szemű angyal. talán csak annyiban különbözik az angyaloktól, hogy cigizik. az életben ugyanolyan az ölelése, mint az éteren. nemrég Füreden volt a szívszanatóriumban, azt hiszem, beteg. akkor adott nekem tíz szót, hogy írjak belőle neki egy verset. nem igazán jó szavak a versíráshoz, egyébként meg csodálatosak, mert erről szól az élet, erről a tíz szóról. de ezerszer leírt, elhasznált szavak, amikből úgy gondoltam, nem születhet vers. aztán ma mégis megírtam, mert megtudtam, hogy tegnap volt a születésnapja. és persze, feltettem a blogomba, majd csak rátalál. a szavak: szeretet, gyógyulás, vágy, vágyődás, hiány, halál, kiáltás, vergődés, szenvedés, békesség,

egy szem praliné

hiánycikk lett mostanában,
azt nem tudom, te hol veszed,
de asztalodon mindig van
egy nagy doboz szeretet.

adsz belőle idegennek,
jóismerősnek egyaránt,
ha vergődik a gyenge szív,
és békességért kiált.

mert nálad.is járt szenvedés,
és tudod, milyen a halál,
s hogy a boldogsághormonért,
minden ember sorbanáll.

önző vágyam az, mamika,
ezer évig gyógyíthass még,
mindenkinek minden napra
jusson egy szem pralinéd.

35. [tulajdonos]: novella2009-06-17 17:21
igen Szepy, megjelenteti. és a befolyó összegből vesz egy nagyobb kést, meg egy még nagyobb kalapácsot, de ha sok pénz folyik be, akkor egy pisztolyt.:)

34. [tulajdonos]: A halászlé2009-06-17 17:13
Lézerszív! és már a regényét is írja.
:)


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-18 09:42 lista
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2019-11-21 22:21   Napló: leállósáv
2019-11-21 22:10   Napló: Andante
2019-11-21 21:22   Napló: Baltazar
2019-11-21 21:14   új fórumbejegyzés: Kiss Anna Mária
2019-11-21 21:01   Napló: Hetedíziglen
2019-11-21 21:01   Napló: Hetedíziglen
2019-11-21 20:39   új fórumbejegyzés: Albert Zsolt
2019-11-21 20:18   új fórumbejegyzés: Albert Zsolt
2019-11-21 19:30   új fórumbejegyzés: Busznyák Imre
2019-11-21 19:29   új fórumbejegyzés: Misinszki Hanna