NAPLÓK: Ökológiai Kis KT Legutóbbi olvasó: 2026-09-26 23:05 Összes olvasás: 16016| 5. | [tulajdonos]: Ötödik pont | 2004-01-22 16:10 | A Fattyúkról
A Fattyúsorok veszélyes kis lények jelen korunkban. Nnakak köré tekerik köldökzsinórjukat és az éltető oxigén illan, szalad.
| |
| 4. | [tulajdonos]: Negyedik pont | 2003-04-17 13:28 | Kerüld a fénymásolókat!
Magam azzal foglalkozom. Gyilkos hangulat uralkodik el rajtam néha, amikor a huszadik kliens (paciens, áldozat, rohamosztagos, kamikaze) jön az ostobábbnál ostobább kéréseivel. Nem is kér, szinte parancsol. Mindtha neked tudni kellene mit akar. Ezt így kicsinyíteni, azt úgy forgatni, ezt ide, azt oda, a kicsiből csinálj nagyot, a nagyból közepeset, de az egész maradjon úgy, ahogy van. Mintha nem minden akkora lenne, amekkora. Néha vérszomjasan nézek vissza, értetlenül, mint Szaddám az étteremben. Vegyi fegyvert is bevetnék ellenük.
"A fénymásoló bátor ember, nem fél a sötétben." - Kerüljön engem, aki sötétben jár! | |
| 3. | [tulajdonos]: Harmadik pont | 2003-04-16 11:58 | Az Univerzum modellezése.
Először a sárga golyó forog önnön tengelye körül a zöld posztó légüres terében, hogy végül egy fekete lyuk elnyelje. Aztán a piros kering a fehér körül. Majd a kék, a barna, a fekete bolygó golyó talál helyére. Végül, ha modellezésünk sikeres, elmondhatjuk, hogy istent játszva az Apokalipszis hatalma is kezünkben van.
Ki nem szeret biliárdozni? Gyanítom, a nagy, fehér szakállas, glóriás is csak egy partit játszik. | |
| 2. | [tulajdonos]: Második pont | 2003-04-15 15:41 | A szobrokról.
Aztán egyszer, fene tudja, hogyan, mikor, miért, ő is elhagyott. Az egész szakítás úgy történt, ahogy a kapcsolatunk kezdődött annak idején, alig három éve. Hirtelen, nem is számítottam rá, csak éltem megszokott napjaimat, ami ingázással telt albérleti lakásom, az iroda, kedvenc kocsmáim és az ő teste között. Egyszercsak nem volt itt. Összecsomagolta ruháit, pár fantasy-könyvét, a szobrocskákat, amiket akkurátusan, hónapról hónapra én ajándékoztam neki, elrakta hátizsákjába szerelmes leveleimet és kiment az ajtón, amit aztán gondosan bezárt maga mögött. Legalábbis így képzelem. Éppen az irodából érkeztem meg, búcsúlevél is csak ennyi:"Nem hiszem, hogy valaha visszajövök. Szeretlek. Andrea." Andrea - így hívták.
Vigyázz, nehogy elvigyék szobrocskáid! | |
| 1. | [tulajdonos]: Első pont | 2003-04-14 12:17 | Óvakodj a vasutasoktól!
A hétvégén hosszú útról tartottam hazafelé. Fáradt voltam, szemem tele a kialvatlanság csipáival. A vonatfülke ablaka mögött a táj mint egy impresszionista festmény mosódott el. Már majdnem álomba zuhantam, mikor figyelmetlen durvasággal a kalauz felrántotta az ajtót és jegyemet követelte. Hiába meséltem hosszú utamról, az elmúlt három napról, amik egy hosszú, reklámokkal megszakított filmmé mosódtak össze koffeinnel kábított agyamban, rendületlenül a jegyem vagy bérletem iránt érdeklődött. Bérlet? Minek? Lehet bérletet venni bármilyen útra? Na nem! gondoltam, de nem mondtam semmit, mikor bajsza alá dörmögve újra és újra a jegyet emlegette. Kezdtem unni. A vasút káros az egészségre. A terhes vasutas súlyosan rombolja környezetemet. hiába, nem hatották meg az ökológiai szempontok. Kénytelen voltam elővenni tárcámat.
Óvakodj a vasutasoktól! A végzet hírnökei ők. Bajszos, kalapos, kék színű küldöncök. És nem hoznak semmit. Csak visznek
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
