NAPLÓK: Ötvös Németh Edit naplója Legutóbbi olvasó: 2024-03-28 09:22 Összes olvasás: 39293124. | [tulajdonos]: vers | 2019-08-31 17:47 | csak addig írok
azt mondják hogy sokat írok, korcs az egész világ, hogy tudnám színlelni az antitoleranciát, néha téves kifejezésmódom, kevés hogy agyakon áthatoljon, a sok betű egyre csak tódul, csörtetve a toll hegyén kicsordul, ne irigyeld tőlem ezt az áldást, hozományként a migrénes fejfájást, amikor szétfeszít a ki nem mondott, maró savban rég feloldott kusza téves teóriák halmaza, mivel védi magát, a halódó pitvar ritmuszavara, a napokban kaptam egy löketet, ringattam magam utána mint ölebet, írok, még ha megannyi zagyva sorba is vannak a hangok rakva, bírom, míg ajkamból meleg levegő rajzol vésett jégvirágot, vagy mekegő dallam sodorja bajba az egész világot, látom, ahogy izgága lelkek szaladnak szét ostobán, véresen csúszkálnak a hazugság vén lován, kés hegyén araszoló gondolatok sora, kenyérbél szelíd, szalonna mostoha zsírjába fagyott könnyek sülnek, ettől lesz sós fakó íze, nem a páctól mibe elmerülnek, rettenetet szül a távol, bolyonganak a gyávák félnek a maguk igazától, írok, míg függőlegesen áll bennem az élet, míg mások gyűlölködve végigmérnek, ha vízszintbe fordul a dal iránya megette a fene az egészet, utána már, minden hiába
írta: Ötvös Németh Edit 2019. aug. 31. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|