NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2024-04-23 16:19 Összes olvasás: 169321| 1511. | [tulajdonos]: magic | 2021-03-28 11:36 | F. Tóth Zoltán: Tavasz, nyár, ősz
Tikszem, tőzike, hölgymál, lednek,
pimpó, bábakalács.
Szittyó, keltike, konkoly, csenkesz,
bangó, árvacsalán.
Kosbor, estike, angol perje,
bükksás, rence, galaj.
Borzas, csormolya, zsálya, veselke,
lüktet a táj, a talaj.
Repkény, mácsonya, szellőrózsa,
sárga fagyöngy, imolák.
Tegnapelőtt még felnőtt voltam,
vasbetonok, irodák
fájtak-nyomtak. Toltak előre.
Szöktem. Gyáva gyerek.
Úszom a tölgyek alatt, a genyőte
int, meg a dárdahere.
Kőfali pintyő, pongyola pitypang,
dúdol a búzavirág.
Integet Isten is. Ott, hova pillant
szépül a durva világ.
Ezt a verset a Fazekas Gimnázium múlt héten elhunyt történelemtanára írta. Még Anna Katage blogom idején (2009) kísérleteztem hasonlóval, vérehulló fecskefűből, meg hasonló gyönyörűséges növénynevekből mágiával, mert a költészet eredetileg a nyelv mágikus funkciója, de az én irományaim ennek a versnek poros nyomába se érnek.
Ez a vers szerintem egyszerre óda a természethez és a benne lakó, általa megnyilvánuló Istenhez és a magyar nyelvhez. Meg fogom tanulni, csak most még Pilinszky Apokrifjét tanulom.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
