NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2025-07-06 12:44 Összes olvasás: 196965| 9. | [tulajdonos]: virtuális | 2013-07-16 14:02 | Nem vagy már itt, kísért a buszon tegnap, mert már nem hiszek benned. De ha lefejtem az egészről, amit a képzeletem és sóvárgásom ráaggatott, nemigen marad semmim. Ki voltál? Franc tudja. Aki vagy most is. A távolság? Nulla, mérhetetlen, mert egymáshoz képest nem vagyunk.
Ez én szerelmi történeteim végén nem csók van, hanem visszautasítás, (ami visszafele érvényteleníti mindent), vagy simán a történet megsemmisülése. Mindegy, hogy mi van előtte, mozoghatnak akár a hegyek, semmi sem valódi. Kimondathatnak azok a szavak, amire mindig, de már rég nem, hiába, h hinni is alig merem, mert elhiszem, és ahogy elhittem, szétfoszlik, mint a köd. Néha szó szerint.
A legszégyenletesebb ilyen történetem virtuális. Blogot írtam és megszerettem valakinek az írásait. Nem történik baj, ha nem vagyok darabokban szokás szerint. Illetve, ha nem reagál rám. De reagált. Az írásaiban láttam viszont magam. Aztán eltűnt, törölte magát. Bennem irreálisan erős érzések tomboltak akkorra, a világnak mentem volna, h megkeressem, de semmit nem tudtam róla, csak amire az írásaiból emlékeztem. Volt egy fura című verse, beütöttem a keresőbe. És találtam egy nevet és egy másik helyet, ahol a verseivel jelen volt. Közben írtam tovább a blogot. És egyszer csak az újabb verseiben megjelentek motívumok a legújabb blog bejegyzéseimből.
Kb két hétig tartott ez a viszonzott szerelem, és akkor 1 nap alatt az egészet elfújta a szél. Mert beugrott annak az első, fura című versnek két sora. És rájöttem, h nem azonos azzal, amit én találtam. A költő sem azonos azzal, aki a blogját törölte, tehát nem is tudhat rólam. Az utalások véletlenek voltak, bennem pedig egy olyan érzés tombol, ami gyökértelen és gazdátlan. Virtuális.
De megértettem vmi lényegeset a sorsomról. Az érzésről, ami különböző formában, különböző emberek révén időnként a hatalmába kerített. Hogy nincs köze a valósághoz, noha megtévesztően valósághű tud lenni. De azt hittem, ez a történet végleg kigyógyított belőle.
S akkor jöttél te.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
