NAPLÓK: nélküled
Legutóbbi olvasó: 2025-11-26 00:52 Összes olvasás: 208177| 1896. | [tulajdonos]: non verbal | 2025-11-23 19:04 |
Nem szeretek az igazgatóm mellett állni. Az az érzésem, hogy undort keltek benne. Zavarja a testi jelenlétem. Ez az érzés nem teljesen légből kapott. Nem szeretek beszélni vele, mert nem tudom lekötni a figyelmét. Ha néha mégis megpróbálom, még a mondókám felénél sem vagyok, mikor már kifelé, másfelé nézeget, egész testével üzenve, hogy ez nem érdemli meg az ő jelenlétét.
Az agresszív nőknek viszont hajlamos behódolni. Mert amúgy 200 centimétere és kisportolt teste ellenére kissé gyenge. A múlt héten olvasott 17-19. századi magyar mondákból újra tanultam a szavakat: kiváltságos, illetve előjogok. Ez jut eszembe róla, mikor a kávégépnél egy mással folytatott beszélgetésének vagyok tanúja.
Kolléganő vibrál, telefonjával hadonászik és magyarázza, milyen üzenetet kapott az imént. Tavaly óraadó volt az egyik általános iskolában, ahol nagy küzdelmek árán az ottani próblémás csoportja is le tudta tenni az év végi vizsgát. Közülük írt rá most egy cigány kislány, hogy szeretné folytatni az angolt, tudna-e neki segíteni.
Az igazgatóm nem szól, csak sóhajt. És ebben a sóhajban az a két szó van benne. Szegény, teszi hozzá. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
