NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2025-08-18 19:07 Összes olvasás: 199539| 1866. | [tulajdonos]: dream | 2025-08-12 19:40 | Megint kisbabám volt álmomban. Vmi tortát sütöttem azt kellett elvinnem a megfelelő helyre, aztán a sokadik oda-vissza biciklizés után, mert vmit mindig a másik végponton hagytam, kiderült, hogy a babát is oda kellene a tortához vinni, így a karjaimba vettem. Úgy nézett ki pont, mint én a kiskori képeimen (ellentétben a saját gyerekeimmel, akik közül egyik sem hasonlított kicsinek rám) é tudtam, hogy ugyan én szültem, de már a másé, mert a szüleim úgy döntöttek, hogy jobb a gyereknek, ha az a másik nő lesz az anyja. Csodálkozott, de nem sírt, ahogy tudtam is, hogy nem fog, mert a testemmel, a szívdobogásommal nyugtattam, de úgy egyensúlyoztam, h ne vigyem annyira túlzásba, h rám ismerhessen. Csillámpor volt az arcán mi játéktól és sapka is kellett rá, mert vizes volt a haja és megfázott volna, de a nagytudású nő, aki ott volt, vmi gondozónőféle nem találta meg, viszont én igen. Végül, mielőtt bárhová vittem volna, megérkezett az 'anyja' és megkönnyebbülten esett a karjaiba.
+++
Hozzávalók:
Tegnap volt a fiam születésnapja, amit nem velünk töltött és tortát sem kért/kapott. Tegnap apám íróasztaláról tartottam online órát szemben a saját babaképemmel, ráadásul anyukám arról beszélt vacsoránál, h mikor én születtem a Húsvétot, mikor öcsém, akkor a Karácsonyt töltötte a kórházban. Barátnőm pedig megírta, h a látogatásom után elkezdte olvasni Háy Jánostól A gyereket.) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
