NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2026-02-27 10:12 Összes olvasás: 216629| 1821. | [tulajdonos]: Bohuniczky Szefi 3 éve | 2024-10-07 18:58 | Itt egy könyv, ami elgondolkodtatott és jó lenne valakivel átbeszélni, de egyszerűen nincs és nem is lesz kivel, mert nincs kizárva, hogy jelenleg élő magyar olvasók közül egyedül én olvastam. S még ha ennek az értékelésnek hatására valaki kedvet is kapna rá, nem nagyon fogja tudni megszerezni.
Ki ez a nő, akinek a nevét le kellett írjam a könyvtárosnak, mert sose hallotta eddig? Egyike annak a 72 írónőnek, aki a Nyugatban publikált. Még év elején olvastam Otthonok és vendégek című önéletírását, amiből az is kiderült, hogy több novelláskötete, illetve regénye is megjelent. Maga az önéletírás a Virginia Woolf Saját szobájának magyar megfelelője: mire ment az író, ha nőnek született bő 100 éve Magyarországon?
Természetesen művekről, művek születéséről is szó volt, így kíváncsi lettem, miket írt ő, akinek az albérletei irodalmi szalonokként működtek. Először a Rigó című novelláskötetre pályáztam, lehetőleg illusztrált formában, de kiderült, megszerezhetetlen. Ahogy, úgy tűnik, a többi kötete is. A könyvtárak leselejtezték, ahogy most nálunk lapátra kerültek Babits és Kodolányi regényei is, (Hány év után kell egy könyvet leselejtezni? Könyvtárosok, segítsetek!), és se a szocializmusban, se később nem nyomták őket újra. Végül azért ezt a regényt (Három év) olvastam el, mert ez volt az egyetlen, amit meg tudtam szerezni. Jófogáson árulták kevesebbért, mint a szállítási költsége.
Szóval ez egy olyan regény, ami nemcsak a kánonból esett ki, de a magyar irodalom tudatából is. Olyan, mint csoportképen az ismeretlen arc, a múltunk, amire nem emlékszünk.
Pedig jó lenne valakivel megbeszélni ezt a Három évet. Nem csúcskategóriás regény, de pont azért is. 1941-ben jelent meg, Gömbös Gyula halála után játszódik a Somogy megyei Ósdon, aminek a mintája vagy Tab, vagy Csurgó volt, az úri társaság számosságából kiindulva inkább az utóbbira tippelnék.
A regény egy fiatal házaspárról szól, akik a nászutat követően itt telepednek le. A férj iparos családból származó orvos, aki – talán ezért is – nagyra tör, s eközben nincsenek erkölcsi skrupulusai. A nő, Magda, birtokos nemesek sarja, aki nagyon is pontosan látja a saját és a környezete pszichológiai mozgatórugóit, a mutatott kép mögött a valódi üzenetet, szándékot, de bár lázong a hazugságok ellen, egyre inkább sorsának érzi a férfit, amiben döntő szerepe van a kettőjük közti nagyon erős kémiának. (Annak ellenére, hogy a férj idősebb és a három év alatt kifejezetten hátrányára változik külsőleg!)
Ami nagyon érdekes és kissé elcsüggesztő volt számomra, az a korabeli kisvárosi társasági működés, ami tökéletesen mentes az őszinteségtől, ahol az utolsó pillanatig hízelegnek annak, akinek épp a gödröt ássák, ahol mást mondanak és mást értenek, ahol az az orvos, aki csak a munkájának él, az természetesen nem megy semmire, irigység és áskálódás és korrupció van, és csak az, de még Magda anyja is a lányát inti meg, mikor ez ellen kifogása van, s maga Magda is úgy összegez a végén, hogy hát az élet ilyen, ők erről nem tehetnek, s kénytelenek így viselkedni (alakoskodni, mást becsapni), ha boldogulni akarnak.
Azért búsultam el ettől, mert ezek a régi szép idők, amikre hivatkozni szokás, s bár Bohuniczky Szefi regényét elfelejtettük, ezt a működést, gondolkodásmódot valószínűleg tovább örökítettük, ha módosítva, ha töredékesen is. (Illetve erre lennék én kíváncsi, ha lenne kivel megbeszélni ezt, hogy mennyire lehettek általánosak ezek a kódok, hogy mennyi élhet ebből ma is?)
A plusz oldalon van még nálam a regény időkezelése. Sehol nem mondja, hogy 2 hét telt el, vagy hasonló, sokkal természetesebben történik, lehull a hó, vagy kinyílik a rezeda, a természetben zajló apró változásokat írja le, aztán visszafordul a figyelme az emberekre, s azt, hogy ők mit csináltak, hogyan éreztek, min gondolkoztak akkoriban. S ezt így folyamatosan, fejezetekre tördelés nélkül, hogy a végén rácsodálkozzunk, hogy elment három év. Ez így nagyon természetes, és nagyon közel áll ahhoz, ahogy az időnket, az éveinket ténylegesen megéljük.
A mínusz oldalon van néhány mondat, amit egyszerűen nem értettem. Vannak viszont eredeti hasonlatok, például kárörömre ez:
„A személyzeti bejárónál megjelent a szakácsnő, a szobalány és a mindenes. Arcukat elfojthatatlan kíváncsiság és önfeledt nevetés gömbölyítette ki, pirosak voltak, kerekek, mint a sikerült fánk.” (65. oldal)
(Bohuniczky Szefi: Három év I-II) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
