Egyrészt leírnám a jelen állást azok kedvéért, akik aggódnak értem/ügyet vetnek rám.
A videókonzultációt születésnapi ajándékba kaptam öcsémtől, miután az utolsó hivatalos konzultációm és eredményem az onkológusnál nem volt megnyugtató. Az egy szarból 3 lett a tüdőmön, ráadásul rákerestem neten, és tudom, h az a közhely h ezt nem szabad, de sajnos, pont mostanában fogalmaztam meg, mert, ha élek még, akkor viszont állást keresek a kibaszott sttusztörvény és az oktatás reménytelen és immár totálisan kilátástalan állapota miatt; szóval épp mostanában jöttem rá, h ez, mármint, hogy kompetensen keresek és szűröm ki a valid információt, az erősségem, olyasmi, amben még a közvetlen környezetemnél, akik a kisváros értelmiségét képviselik különben, is jobb vagyok.
Szóval, majdnem elájultam, mikor rákerestem erre az én kurva ritka rákomra, s egyrészt azt találtam, h agresszív, másrészt, h áttétjeit a tüdőben képzi, s ott is jellemzően abal oldalon. S hát hol máshol lett volna novemberben az a nodulus bennem, ha nem épp ott. Az onkológusom, ahogy sajnos én is, krónikus időhiányban szenved. Láttam rajta a jeleket, mintha magamon, ha felkészületlenül esek be, mint mostanában egyre gyakrabban, nem olvasta el előzetesen a leleteim, s tőlem kérdezte meg, milyen daganatom is volt, petefészek- vagy méh-? _Bingó, egyik sem, szarkóma a méhben, amihez saját bevallása szerint ő nem ért, s amihez a nőgyógyászomnak se volt a 30 éves praxisa alatt szerencséje.
A többit azért nem írom le, mert vmi kibaszott unalmas olvasni, bár átélni korántsem, összegezve március 21. és április 25. között konstans halálfélelem április 17-i csúcsponttal, mikorra eljutottam odáig, h kiválasztottam a szakorvost (már a weblap megnyitásától kisebb pánikrham jött rám), lefoglaltam az időpontot és az öcsém segítségével kifizettem (40 ezer forint), és miután azt írták emailben, hogy 17.00-kor küldenek majd egy linket, amire kattintanom kell, s várni, míg az orvos megjelenik a másik oldalon, 16.45-kor gép elé ültem, s vártam. 17.15-ig nem történt semmi, akkor küldtem egy mailt, amihez csatoltam a fizetést igazoló nyugtát, s jeleztem, hogy nem kaptam még linket. 2 perc múlva megjött a link, kattintottam, mire egy felületre jutottam, ahol ki volt írva, hogy várjak, s hogy addig játsszak vmi figurával.
Hát én önveszélyesen türelmes vagyok, úgyhogy vártam, s csak kb 45 perc elteltével nyúltam a telefonomhoz unalmmban. Azon viszont volt 2 nem fogadott hívás egy budapesti számról. Mikor megcsörgettem, a lefoglalt doktornő jelentkezett, aki közölte velem, h ő most már mással konzultál, az én időm lejárt, s megrovóan közölte, h pedig 2x is kerestek, ezen a számon hívtuk magát!, majd most már utána vmikor tudom hívni. Kb egye meg, amit főzött. Úgyhogy még 1 óra várakozás a telefont lesve. Végül hív megint. Nem érdekli, mikor megpróbálom elmagyarázni, hogy emailben linket meg videókonzultációt ígértek, s azt vártam, erre semmit nem reagál, csak türelmetlen, siet: munkaidőn túl van, gondolom. Az előző nap feltöltött leleteimről közli, hogy ő azokat nem kapta meg, nem látja. Mondjam csak el. Elmondom. S erre azok a mondatokat, amiket nehéz elfeledni: "Önnek, Asszonyom, igaza van. Azok ott a tüdején áttétek, s azért szaporodnak, mert nem kapott kezelést." S hogy mit tegyek, menjek vissza Szegedre ezzel.
Az uncsi rész eztán jő. Megint késleltetett reakcióm vannak. Mert aznap tök higgadtan fogadom, h baszki, mégiscsak meg fogok halni, s nagyon gyakorlatiasan felhívom, Gy-t, h ígérje meg, h ha tényleg ez lesz, akkor pert indít a félrekezelésem miatt, h legalább a család nyomasztó anyagi gondjai enyhüljenek ezáltal. Azért bízom rá, mert a férjemre hiába is, Gy. az egyelen, aki harcos.
Másnap viszont a 6. órám után utolérnek az érzéseim, konkrétan majdnem elájulok a tanáriban, mindenesetre még fél óra elteltével se tudok felkelni, úgyhogy végül egy kolléganő hazavisz. Neki meg még másik kettőnek elmondom, mi van. Így 3 napon belül egy belgyógyász és egy tüdőspecialista ismerős orvos és végigböngészi a leleteimet (egyik sem onkológus, mint a pesti hölgy), s azt mondja, h szerintük nem áttét. Végül öcsém foglal egy face-to-face időpontot egy másik magánklinikán egy másik onkológusnál, aki az egyik legjobbnak tartanak. Ez múlt kedd. 6 órám után busz, Pesten tömegközlekedés aminek megint elég sok momentuma élénken bevésődik, s 19.20-kor fogad az orvos a Duna-parti Klinikán. Nagyon kedves, mikor mondom, h 2. véleményt szeretnék, ezt normális igénynek veszi. Nemcsak elmondatja a sztorit, de az összes releváns leletet megnézi, és felnöttszámba vesz. Hogy 100%-san nem lehet megmondani, de ez szerinte sem áttét. Hogy állati mázlim volt, h időben elkapták, mert nem szokták felfedezni. (Nem ezért műtöttek, véletlen volt.) Hogy okos, h eddig nem kaptam kezelést, mert ez egy ritka rák, s ez azt jelenti, h a kemoterápiának nem sok dobása van, s nem jó, ha ellövik, mikor még nem feltétlen muszáj. Meg azt is, h ha kezelés kell majd, mit lehet tenni. Végül azt mondja, ne szorongjak már ennyire, mert így nem lehet élni.
A hivatalos onkológusomnak még előzőleg megírtam (telefonon nem tudom elérni), h milyen diagnózist kaptam, s végül a pesti vizit utáni napon tudok vele beszélni. Még novemberben, mikor elmondta, h ez egy ritka, amihez nem ért, mondta, h viszont vanegy ismerőse, aki igen, s hogy majd őt megkérdezi. Múlt szerdán azt mondta, h most már tényleg, s hogy másfél héten belül. S utalt rá, h el van havazva. Amiben biztos vagyok, h tényleg úgy is van. Eddig nem jelentkezett, szal ez még függőben.
Szóval egészségileg ez van. Egyébként nemcsak ezt akartam írni, hanem a többit ki, mert tényleg, szó szerint az agyamra kezd menni, s jobbat nem tudok, mint kiíri, ha úgy látszik, nem is ma, mert nincs olyan ember, akire egyben rá merném/akarnám rakni elmondással azokat a terheket, amik most rajtam vannak.
Emiatt, most tényleg szükségem lenne egy pszichológusra. Semmi másért, csak hogy valakinek el tudjam mondani az egészet, amit most tartok, mert semmilyen baráttal/szerettemmel nem tehetem ezt meg.
De kiírhatom, oszt elkattint, aki nem bírja. De nem ma, így is rém hosszú.
|
