NAPLÓK: na pl ócska Legutóbbi olvasó: 2025-10-22 21:57 Összes olvasás: 1942| 2. | [tulajdonos]: amőba | 2013-08-18 07:15 | Akárhogy csűrjük a dolgot, a kezdés volt maga a túlélés, de kétségtelen, hogy te voltál a legjobb a lányok közül. Sőt, te voltál az egyetlen, aki bevállalta a hátsó sort, és ezzel együtt a hátrányait is. A legtöbb tanárnak ez a hallgatólagos ülésrend megválasztás volt a kézenfekvő megoldás. Könnyebben foglalkozhattak a tudásra éhes diákokkal, mi meg halkan csatázgattunk, így nem esett csorba senkinek a becsületén. Ők szinte mindent megpróbáltak.
Veled meg egyre közelebb kerültünk, bár a járás szóban sokkal több humort láttunk, mint romantikát. Belőlünk lett az iskola egyetlen nem járó szerelmespárja, de szerintünk meg a többiek voltak éretlenek a játszáshoz. Azért furcsa, hogy a kezdeményezést mennyire nem tudtuk átmenteni az életünkbe, miközben minden nap pénzfeldobással döntöttük el egy elvileg kétesélyes logikai játék végkimenetelét. A nevet te módosítottad krumpli-ikszre, de nekem jó volt így, mert állandóan a karikával voltál, én meg tudtalak a saját találmányoddal cukkolni, hogy megint bezsákoltalak. A legjobb kontrád az alsótrécsei iximixizés volt, akinek újfent megmutattad, hogy ki a ghóf és ki a pavaszt.
Azóta se jöttem rá, milyen kapcsolatnak nevezhetik a miénket, de sokszor nem a feldobott kétforintost bámultam, hanem hagytam, hogy az arcod árulja el az eredményt, és ha nem neked kedvezett a szerencse, már meg is jelentek a harci ráncok. A játék szakértői biztosan cáfolnák, de mi úgy hittük, csak rontással, elnézéssel nyerhet a védekező játékos, és olyankor dupla figyelemmel, makacs vadászok módjára karcoltuk a jeleinket.
Nagyon kevés fénykép maradt rólad. A tablón magamat retusált Ken-nek látom, te meg sírógörcsöt kaptál volna, ha akár gondolatban is lebarbizlak, de azért néha megnézegettelek. A hozzám eljutó híreket nem tudtam a megfelelő helyükre tenni, vagy nem akartam. Mindenkinek kell egy független, korlátlan szabadidővel rendelkező játszópajti, ennek nincs köze életkorhoz, vagy csak én látom ilyen flúgosan a világot.
Talán te is érdeklődtél, de engem valahogy nem kebelezett be ez a „mutassuk meg mivé cseperedtünk” virtuális világ, és már az elején kiderült, hogy a százezer trükkös szobán átcsusszanó játékokhoz sincs semmi érzékem. Így viszont van időm enni, virágot locsolni, és néha megborotválkozom.
Bátyámon keresztül tudtam meg a hírt, de természetesen itt vagyok, és időben érkeztem, hogy észrevétlen tudjak maradni, bár ez csak valami téves, belső beidegződés lehetett.
Apádtól nem várhattam el, hogy ennyi idő után felismerjen a kézfogásnál, öcsédet pedig nem tudták rávenni, hogy végig részt vegyen a szertartáson, hirtelen eltűnt a tömegben.
Itt ülök megint a leghátsó padban, talán ha hárman maradtunk. Nem tudom, mivel keveredő virágillatot érzek, és lassan tudatosul, hogy ez a hülye túlélés meg a kezdés joga nem hagyott három napja békén. Most meg ezek a fatámlán lévő karcok, ahogy kockákká rendeződnek. Az érzésből tudom, hogy gyűrődnek a ráncaim, de ez más, mint a harci makacsság. Talán csalni is szeretnék, és olyan tesze-tosza a kezem, mintha lenne bármi jelentősége, hogy hova teszem az első ikszet.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
