DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2830 szerző 37235 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Machó Zsófia
  Apokalipszis
Új maradandokkok

Ötvös Németh Edit: szuszogó
Tálos Barbara: Szem
Nyári László: Csecsemő
Bártfai Attila Márk: Majomparádé
Kántor Zsolt: Gravírozás
Ötvös Németh Edit: átneveztelek
Bara Anna: a csend árnyékában
Albert Zsolt: CELLAINFORMÁCIÓ
Bártfai Attila Márk: 5
Kiss-Teleki Rita: Veszekszem
FRISS FÓRUMOK

Radics Zina 27 perce
Szilasi Katalin 4 órája
Gyors & Gyilkos 4 órája
Tóth János Janus 5 órája
Oláh Imre 14 órája
Ötvös Németh Edit 18 órája
Busznyák Imre 19 órája
Tóth Gabriella 1 napja
Pálóczi Antal 1 napja
Szakállas Zsolt 1 napja
Szabó László 1 napja
Czékmány Sándor 2 napja
Kiss Anna Mária 2 napja
Szilágyi Erzsébet 3 napja
Szécsényi Katalin Boglárka 3 napja
Albert Zsolt 3 napja
Szalay Károly 3 napja
Király Ferenc 5 napja
Bara Anna 5 napja
Petz György 5 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 54 perce
nélküled 1 órája
Bátai Tibor alkotói naplója 1 órája
EXTITXU-UXTITXE 3 órája
Vezsenyi Ildikó Naplója 4 órája
történések 9 órája
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 16 órája
Baltazar 18 órája
Sin 18 órája
Készül az album 1 napja
rákok tánca parti homokban 1 napja
Ötvös Németh Edit naplója 1 napja
az univerzum szélén 1 napja
Szokolay Zoltán verses füzete 1 napja
Anyu mesél 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: leállósáv
Legutóbbi olvasó: 2020-07-13 13:56 Összes olvasás: 18235

Korábbi hozzászólások:  
127. [tulajdonos]: tettes2019-02-06 23:28


társak


végigjárta a világot csak azért hogy önmagával lehessen
az évek során különös viszony alakult ki közöttük
különösnek mondom mert lényegében nélkülözte az
önvizsgálók módszereit
útja során úgy bánt a frissen felszedett ismereteivel
hogy szakmája akár sírásó is lehetett volna
akkurátusan elhantolt mindent a gondolatrögök alá
és ezzel le is tudta az emlékezés iránti tiszteletét
néha-néha visszaballagott egyikhez-másikhoz
de csakis azért hogy felállva a hantra
körbenézzen az időközben pengévé szigorodott világban
árnyékot keresett
ahol
felravatalozhatná az isteni gondviselésről formált nézetét
mielőtt tetteiben rácsként nyomot hagyna


126. [tulajdonos]: hó nincs2019-02-05 20:30


eső van és hideg szél


amit mondani akarnék most
ahhoz mázsás köveket kellene tennem a nyelvem alá
hogy érthetőek legyenek azok a szavak
amiket kimondok
egy sétáról például
ahogy elindul valaki és besétál a képbe
aztán többen
téli kép és nincs sok értelme
mert csak bizonytalan mozdulatokat láthat aki nézi
emberek mozdulatait akik mintha sétálni indultak volna
az egymáshoz illesztett testek közötti tér üres
visszhangzik benne a lépés
és a csend is
ahogy eszmél
és ahogy átégeti a sötét utca mindkét házsorát
és van a duna is
zajló jéggel a hátán
az iszapban sodródó védtelen mélység
fölött sötét van
és megállás nélkül egy-egy villanás




125. [tulajdonos]: elvétett2019-02-05 00:08


perc


ma reggel úgy ébredt
hogy valamennyit meg szeretett volna menteni az álmából
színes megnyugtatóan tartalmas álom volt
ami ébredéskor olyan nyomtalanul hagyta cserben
mint az ágy alá guruló gyógyszere
hosszú percekig tétovázik
érdemes-e felkelni
csukott szemmel próbálja felidézni a mára kijelölt
feladatát
de nincs ott semmi



124. [tulajdonos]: szelíd2019-02-03 23:07


arcmasszázs


a hatalom arca
egyszerre látható és láthatatlan
vehetném színi mesterségnek
ez is az is
-- ha profi --
a résztvevők önazonosságát oldja ki
hogy helyébe az együvétartozás illúzióját telepítse

a torz érzelmi fellobbanások után elkerülhetetlen lenne
a szembenézés önmagunkkal
de többnyire már nem kérdezzük miről szól a hatalom
miről szólt a darab
elhitették velünk hogy szerepet kaptunk
és eljátszatják velünk az új
a készen kapott önazonosságot

és mi egy ideig el is játsszuk abban a hitben
hogy ajándékként rendeződött körénk
egy
a számunkra leginkább
megfelelő valóság



123. [tulajdonos]: parabola2019-02-03 00:26


a szolgaságról


végülis csak az történik velem ami mindenki mással
észre sem lehet venni a különbséget
még akkor sem ha pontosan meghatározom magam
abban a pozícióban amiben én vagyok mindenki mással szemben
bár biztosan tudom hogy a más nincs
és mégis
a történéseink ugyanazok
a más
csak annyiban különbözik tőlem
hogy vezetés előtt gondosan becsatolja a biztonsági övét
én pedig azt játszom el hogy szabad vagyok
a szó legeredetibb értelmében
eljátszom
eljátszom azt is hogy stadionom van
és eljátszom hozzá a hitet is hogy ettől erős vagyok
legyőzhetetlen
arcra tetovált lélekkel
míg a más
úgy látja hogy a képzelete vagyok
vezetés közben beleképzel a tájba
és a táj visszafeleseli a képzetét
amiben elbújhat
és tulajdonképpen elbújtat engem is



122. [tulajdonos]: vakolt2019-02-01 22:47


mondatok


a rácsok leereszkedtek
mögöttük falakká gyűrődnek kihagyott lehetőségeink
csomagjaink
ha voltak egyáltalán
bontatlanul kint várakoznak
az örökkévalóság súlytalanságában
eszmerendszereink gátlástalanul váltogatják egymást
az öntudat és a civilizáció vakfoltján

fénysugarakat látsz néhány betöltetlen résben
keringési időt jósolsz számukra
de kisidő múlva eltűnnek mint felszakított szívből a vér

látom viszont hogy ez itt az épülő-szépülő boldogságsziget
az összpontosult gondolat a hullámverésben
jelzőfényed lett és állandó szorongás
amiről még csak sejtésed sincs hogy mikor mit jelez
és miért

néha
ha úgy mellékesen
rá is jössz arra hogy itt átbasztak
és elmégy
akkor csúnyán átbasztak



121. [tulajdonos]: ez is honnan indult2019-01-30 23:58


és mivé lett


22:59
úgy gondolta hogy akkor most neki minden áldott
vagy áldatlan
napon
meg kell írnia egy
egyetlen egy
bármilyen verset
egyetlen kikötése volt magával szemben
hogy pont éjfélre kész legyen

most 23:11
zörögve szaladgálnak a gondolatok a fejében
előtte híreket
hírekhez kapcsolódó kommentfolyamokat nézegetett
és mint egy vásott gyerek kuncogva figyelte
a sehol senkinél semmilyen formában
meg nem formálódó némaságot
kolomphangok mindenhonnan
szinte már a semmi határát feszegető méretekben

23:23
érzem hogy hajnali kelés lesz ebből
ördögök mászkálnak a tarkómon
ez az esetek többségében vérnyomás növekedést jelent
civakodnak a lelkemért
időnként egy-egy marék szót kitépnek belőle
illesztgetve
ízlelgetik csupasszá merevedett felületeiken
a feltételezések állandóságát

23:38
domborművek formálódnak ki a fehér krétával
körém rajzolt falon
mindenem összeszorul a gondolatra hogy talán már nem is
vagy ha mégis
akkor csak valaminek a pótlékaként létezem
kegyelemkenyéren tartanak
és ezt a kegyelemkenyeret jól esne most
valakinek a pofájába vágnom

23:46
tizennégy perc
sürget a határidő
sikerülnie kell akkor is ha már csak arra futja
hogy megtapadva a jelenben
kitagadjam magam a valóságból
helyet keresek a nekifutásnak
és megdöbbent a friss tapasztalat
frissen öntött betonkolonca a szárnyamon



120. [tulajdonos]: por2019-01-30 00:03


az ürességben


ma kióvakodtunk sétálni
vékony ezüstös felhőréteg mögött vonult a nap
homályos árnyékunk mintha rétegenként követné a testet
az érdes vakolaton
te egyedül mentél be a házba
én nem követtelek
magamban eldöntöttem hogy igazad van
nincs szükség további magyarázkodásokra
még mindig borsódzik a hátam ha arra gondolok
mennyi bolondságot követhettünk volna el együtt
ha kicsit is bátrabb vagyok
és követem az önámítás kifinomult szabályait
és visszaadom amit majdnem
erőszakkal vettem el tőled
ha maradsz ma egyedül lennél és éppen arra gondolnál
mi lett volna ha felállsz és bemégy abba a házba
ahova
és ezt biztosan tudtad
nem foglak követni



119. [tulajdonos]: kigondolt2019-01-28 23:11


eszmék radírjai


a két végtelen semmi között száguldó energiatömegben
olyan létezésforma is képződhet
ami önmegfigyelésre alkalmas tudatként viselkedik

ebben a meghatározásban
meglehetősen viszolyogtató játéknak tűnünk
elsősorban önmagunk előtt
amikor beleképzeljük sóhajtásnyi létezésünket
egy alkotó képzeletébe
„legyen ilyen”
és miután „lőn”
szabad akaratot ad neki
-- azért némi használati utasítással utólag ellátva --
jó magyar kifejezéssel élve
„leszarja”
ha jól sáfárkodik az életével
„üdvözül”
ha meg nem
mehet a „ganéba”

bonyolíthatnánk a helyzetet ha a végtelenbe
végtelen számú párhuzamos univerzumot képzelnénk
végtelen számú én-kombinációval
de mert nem vagyunk holivudi forgatókönyírók
ne tegyük
különben is ki a francot érdekel egy zátony gondolata
a rajta rothadó hajókról


4
jó volt itt, anyám nem ment el soha hosszabb időre, néha napszámba, de olyankor vitt magával, többnyire hatalmas karéj zsíroskenyérrel indultunk, innivalót nem vittünk, mert ahova dolgozni jártunk, gémeskút állt, négyszögletes, téglákkal kirakott kút, szálfavastag fakáváján vésetek, ott böngészgettem a betűket először, de összeolvasni csak az iskoláskor második évében sikerült, apám nemsokára katonának ment, a mogorva fiatalabb embert csak évek múlva láttam viszont, még azon az éjszakán elköltözött, amiben mi megérkeztünk, ketten maradtunk anyámmal a házban, néha jött egy magas katona, pilótaruhában, gyönyörűen csillogó tőrrel az oldalán, ilyenkor a szomszédok egymásnak adták a kilincset, és ő is járta a falut, apu legfiatalabb gyereke volt a háromból, özvegyen maradt apu őt kedvelte a legjobban, szinte istenítette, azt híresztelte, hogy Horthy fiának a repülőjén lövésztiszt az ő fia, valami igazság lehetett benne, mert a kántor úr gyakran érdeklődött utána a későbbiekben is, amikor már a bátyám Párizsból küldözgette a leveleket és a csomagokat, ahol valami színimesterséget is kitanult, de hogy játszott-e valamiben, azt soha nem sikerült megtudnom, azt mondták, és mondta a kántor úr is, hogy nagyon okos gyerek volt, hogy külön jöttek érte, és vitték iskolába, mert valami nagy embert láttak benne, és reméli, hogy majd én is szeretek úgy olvasni, mint ő, de közbejött neki a háború, még a mi érkezésünk előtt katona lett, apu egyszer sem láthatta katonaruhában, mert mikor hazaengedték szabadságra, már apu is kint volt a donnál a maga negyvennégy évével és kétéves háborús tapasztalatával még az első nagy háborúból isonzónál. a szabadságolásaik nem értek össze, így csak anyám mesélte apunak, mennyire rendes ember a fia, és hogy mennyit játszott velem, apu a könnyeit törölgetve mondta, de boldog lennék, ha egyszer elém kerülhetne így, de nem került elé az édesfia többet



118. [tulajdonos]: a hetedik2019-01-27 23:39


pinceajtó


elképzelek egy pincebazársort
hét pince egymás mellett
pontosabban azt a helyzetet képzelem el
hogy egyedül vagyok egy számomra teljesen idegen
világban de velem vannak az életem során
összegyűjtött tárgyaim
több tucat láda megtöltve gondosan becsomagolt
sérülékeny emlékkel éppen kicsomagolom őket
és rakosgatom az erre a célra beszerzett
pácolatlan fenyőpolcokra
bontogatom a mókusszőr puhaságú csomagolóanyagot
itt-ott egy-egy roppanás jelzi
ha nem voltam elég óvatos
ilyenkor le kell állnom percekre néha órákra
de előfordul hogy napokra is
mire feloldódik a bénultságom és meg merem nézni
miben és mekkora kárt okoztam
a végén
a kiürített ládákat a csomagolóanyaggal együtt eltüntetem
kiírom a bejáratok fölé hogy
végkiárusítás
ezzel befejezettnek érzem magam
ülök egy sámlin a hetedik ajtó előtt és várom az érdeklődőket
várom
hogy valaki észrevegye
nincs bent semmi


3
pedig gyerekkoromra nem ez volt a jellemző, arra a gyerekkoromra, amiről már képeim maradtak, darabos, szín nélküli, össze-vissza karcolt, de felismerhető helyzeteket ábrázoló képek, tél, hatalmas hó, és késő este, és iszonyatos fázás, ahogy gyalog, hatévesen átmegyek az öt kilométeres távolságon, anyám nyugtatgat, bár én biztos, hogy nem nyafogok, erre a sétára élesen emlékszem, és az utána következő minden napra, mindenegyes nap ami ezután következik kitörölhetetlenül megmarad bennem, mintha egy másik élet képződött volna, elém nyílt valami, amiről eddig nem tudtam semmit, emlékszem, ahogy anyám hátáról lesegítik a hatalmas batyut, és egy sötétbőrű ember, aki apu lesz, mondja anyámnak, de hát mondtam, hogy megyek én értetek, az egyik szobából kijön egy fiatalabb, sokkal fiatalabb férfi, nem néz ránk, megmerít egy pléhbögrét a vederben, iszik, és megy vissza, anyám lefektet, sírdogál mellettem, apu kedves szavakat mond neki, hatalmas, érdes kezével megsimogatja a fejem, és mondja, mondja, jó lesz itt neked is, meglásd, nincs bennem félelem, csak rettenetesen fázom, ráz a hideg, és közelebb szeretnék kerülni a kályhához




Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-02-26 09:25 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-07-13 15:33   új fórumbejegyzés: Radics Zina
2020-07-13 14:41   új fórumbejegyzés: Radics Zina
2020-07-13 14:09   Napló: nélküled
2020-07-13 14:08       ÚJ bírálandokk-VERS: Nyári László ajkú
2020-07-13 14:03   Napló: Bátai Tibor alkotói naplója
2020-07-13 13:51   Napló: nélküled
2020-07-13 13:35       ÚJ bírálandokk-VERS: Lantos Tímea Július
2020-07-13 12:21   új fórumbejegyzés: Radics Zina
2020-07-13 12:19   Napló: EXTITXU-UXTITXE
2020-07-13 12:05   új fórumbejegyzés: Radics Zina