NAPLÓK: ez rettenetes Legutóbbi olvasó: 2026-07-11 08:59 Összes olvasás: 84500| 819. | [tulajdonos]: Cini bácsi | 2007-10-25 15:29 | Hétévégén otthon voltam, mert nyugalomra volt szükségem két új könyvem befejezéséhez. Anyám nézte, ahogy egész nap csak dohányzok, borozok és gépelek a rendetlen szobám közepén, aztán azt mondta:
- Kár, hogy nem ismerted a Cini bácsit.
- Az ki volt? - kérdeztem. Anyám elmosolyodott:
- A nagyapád testvére. Ó, ő nagyon humoros ember volt. Mindig annyit nevettünk a viccein!
- Mesélnél egyet? - tudakoltam, hátha ihlelet meríthetek belőle. És anyám mesélt.
Cini bácsi - aki egyszerre volt köműves és cukrász - rendelt magának egy koporsót, aztán, amikor az a háza udvarán talajt fogott, magához intette a fiát és így szólt hozzá:
- Menj azonnal nagyanyádhoz és mondd neki azt, hogy meghaltam, rögtön jöjjön ide, még mielőtt ideér a halottaskocsi!
A gyerek elrohant, a dédnagyanyám meg félőrülten, zokogva, pongyola ruhában szaladta át Budapestet, csak hogy még lássa a gyermeke arcát, mielőtt elnyeli a testét a koporsó. Pedig az már elnyelte, mert Cini bácsi leállított egy stráfkocsit, felrakatta rá a koporsót és belefeküdt, a fedelet is magára húzta. Aztán a lovak kifordultak az utcára, ahol már könnyáztatta szemmel rohant feléjedédnagyanyám . Aki, mihelyst meglátta a koporsót, reszketve felmászott a kocsira. A koporsó teteje ekkor felemelkedett, és Cini bácsi röhögve nézett ki belőle:
- Kukucs, mama!
Dédnagyanyám akkor idegösszeomlást kapott.
- A mi családunk tele volt vicces emberekkel - fejezte be anyám a sztorit - , nem csoda, hogy te is folyton ilyen dolgokat írsz.
És megnyugodva, hogy folytatom a családi hagyományt, magamra hagyott a számítógépemmel.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
