NAPLÓK: ez rettenetes Legutóbbi olvasó: 2026-10-09 10:11 Összes olvasás: 86720| 5. | [tulajdonos]: jellemtett | 2003-09-18 23:51 | (Ez előző felvetésre: már felnőttem. Az értékrend és a cél majd kiderül apránként a szövegekből. Talán számomra is. De lássuk a mai napi rettenetest.)
- Hát ez nem igaz! Egyszerűen undorító, amit csinálsz! Csalódtam benned!
Ezt ma délelőtt Karcsi hebegte, reszketve a felháborodástól, miközben én a füstöt a tündőklő kék ég felé fújtam. Épp ez volt a baj. A tündöklő kék ég!
Ugyanis Karcsi reggel belemélyesztette a tekintetét a tündöklő kék égbe.
- Ott lenne most jó lenni
Repülőn.
- Hová repülnél? Egyébként ne mondd el, New Yorkba.
- Csakis!
Karcsi ugyanis Amerika-mániás. Ott ugyan minden lepra, tele van az egész hülye, tévémániás, környezetszennyező fehér emberekkel, bűnöző négerekkel, szakadár ladínókkal, az elnök egy analfabéta összeesküvő, a WTC is miatta omlott össze, de azért mégis, az olyan mix lehet ott délben a fiftevnyún grasszálni, körülötted fekete, ó, nagy feka rapperek! Tekintetét tehát továbbra is a tündöklő kék égbe mélyesztette:
- Ilyen időben kell lenézni a városra a Budapest-Amszterdam-New York járatról. Minden világos, tiszta, áttekinthető, süt a nap, az égben magában is van valami
méltóságteljesség!
Aztán elindult az aktákkal a mélyföldbe (iktató) és meg néztem az eget. Nemsokára egyik kollégám merészkedett a közelembe. Jó ötvenes, fekete bajusz, unott tekintet, olcsó cigaretta, rágyújt, mélabúsan néz, majd megjegyzi:
- Milyen szép tiszta az ég
. csak hogy mondjon valamit.
- Igen. feleltem és tekintetemet vágyakozva a föld mennyezetébe fúrtam - Tudod, azt hiszem, ilyen időben kell lenézni a városra a Budapest-Amszterdam-New York járatról. Minden világos, tiszta, áttekinthető, süt a nap, az égben is van valami
hm, méltóságteljesség. Hát nem?
- Igazad lehet
ez költői volt.
- Néha az embernek eszébe jut ez-az, kérlek.
Később ezt elmeséltem Karcsinak. Most meg rángatódzik a dühtől.
- Elloptad az ötletemet, te szemét!
- Örülj neki. A legtöbb ember nem ér annyit, hogy egyetlen ötletet is lehessen tőle lopni. Neked már huszonévesen sikerült.
- De te úgy adtad elő ezt az egészet, mintha át is érezted volna!
- Azt meg senki nem vette észre.
- Egyszerűen kitépted belőlem jellemem legbelsőbb darabkáját!
- Lopkodd össze mások jellemét és lesz jellemed.
Hülyén nézett rám. Ezt még el kell tanulnom tőle. Félrehajtom a fejemet, aztán a szememet összehúzom és igyekszem játékosan gondterheltnek látszani. De álljunk csak meg! Játékosan gondterhelt? Igen! Hm, ezt hogyan csinálja? Majd otthon begyakorlom. De előtte még provokálnom kell néhányszor, hogy ismét megfigyelhessen az arcvonásait. Bár, ha így folytatom, előbb-utóbb nekem nem lesznek arcvonásaim. Szétveri.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
