NAPLÓK: ez rettenetes Legutóbbi olvasó: 2026-02-25 13:52 Összes olvasás: 83429| 270. | [tulajdonos]: nem értem | 2009-02-02 23:01 | | Na ja, ráadásul csak egy éve és két hónapja. És miért jelent meg kétszer az utóbbi beírásom? Semmit sem értek... | |
| 269. | [tulajdonos]: nem értem | 2009-02-02 22:56 | | Na ja, ráadásul csak egy éve és két hónapja. És miért jelent meg kétszer az utóbbi beírásom? Semmit sem értek... | |
| 268. | [tulajdonos]: agyam megáll | 2009-02-02 22:54 | | Agyam m egáll. Másfél éve semmit sem írtam ide és még mindig olvassák ezt a naplót? De kik, könyörgöm? | |
| 267. | [tulajdonos]: agyam megáll | 2009-02-02 22:53 | | Agyam m egáll. Másfél éve semmit sem írtam ide és még mindig olvassák ezt a naplót? De kik, könyörgöm? | |
| 266. | [tulajdonos]: a tévé ügyvédje | 2007-12-04 14:51 | | No, aki nagyon meg akar velem ismerkedni, az megnézhet este a Budapest TV-n 9.00 órai kezdettel, a Jogháló c. műsorban, ahol az építésügyről osztom az észt. Ismereteim szerint akkor lesz a múlt heti adás ismétlése. Jó buli volt, már nyilatkoztam sajtónak, rádiónak, tévének, de élő, betelefonálós adásban még nem szerepeltem. Kár, hogy közben kissé feszült voltam, mert elvesztettem a bankkártyámat, de utólag meglett, ugyanis leadták egy bankban. Ahol rögtön összezúzták... Merthogy ez előírás, kérem. | |
| 265. | [tulajdonos]: erőszakmentes lázálom | 2007-10-30 15:30 | Növényevők, buddhisták, Gandhi-hívők és egyéb széplelkek figyelmébe ajánlom az alábbi, friss tálalású történetet. Ez most kivételesen nem velem esett meg, ami azért nagyon jó, mert legalább lemoshatom magamról azt a vádat, hogy a történeteimet én magam találom ki.
Szóval az egyik hölgyismerősöm egy nagy, tekintélyes és rendkívül liberális egyetemen tanul, mégpedig filozófiát (PHD). Pénteken betért a büfébe, ahol szemezni kezdett a kínálattal, majd meglepve látott egy halom zöldséget, gyümölcsöt, ezt-azt, előttük a felírással: "erőszakmentes ételek".
- Ez mi? - kérdezte a büféstől, aki lázasan magyarázni kezdte, hogy ezek csak olyan zöldségek és gyümölcsök, meg egyebek, amelyeket nem szedtek le, nem ölték meg, hanem maguktól hullottak a földre és döglöttek meg. (Magyarán: egy halom ütődött alma és félig rohadt paradicsom, néhány végelszenderedett hal társaságában.) Hölgyismerősöm kért egy adagot, aztán megkérdezte, hogy kenyér jár-e hozzá. Hogyne! - mondta a büfés és elkezdett szeletelni egy veknit.
- A kenyér is erőszakmentes? - kérdezte az ismerősöm. - Merthogy a búzát , rozst, tönkölyt ugyebár levágják, mégpedig géppel. Kombájnnak hívják...
Kiderült, hogy a kenyér ismeretlen, gyanús forrásból származik, mert lehet, hogy tényleg géppel (!) levágott (!) (micsoda szadizmus!!!) búzából etc. készült. Hölgyismerősöm undorodva utasította vissza a félig kész tálat:
- Ha a kenyér nem erőszakmentes, akkor nem is eszek belőle!
Aztán, hogy a mókának legyen folytatása is (mert ő persze nevetett magában az egészen), ránézett még egyszer az erőszakmentes kínálatra és rábökött ott egy kisebb, magyarázó jellegű táblára, amelyen ez állt: "no violance - karmafree".
- Mi az, hogy "karmafree"? - kérdezte undokul.
A büfés már nyilván a pokolba kívánta és valami olyasmit adott elő, hogy az erőszakmentes tálban lévő ez-azok életútját nem szakították meg, ezért karmafree.
- Ostobaság - mondta tömören az ismerősöm. - A világon mindennek van karmája, olyan nincs, hogy "karmafree". Ha magától lehullik a barack, akkor annak az a karmája, hogy lehulljon. Na, inkább adjon egy kőrözöttes szendvicset, ezeket a táblákat meg tüntesse el, ha nem akarja, hogy magán röhögjön az egész fakultás.
Gondolom, a büfés is megbánta ebben a pillanatban, hogy a filozófiai karon nyitott boltot. A hülye.
| |
| 264. | [tulajdonos]: Cini bácsi | 2007-10-25 15:29 | Hétévégén otthon voltam, mert nyugalomra volt szükségem két új könyvem befejezéséhez. Anyám nézte, ahogy egész nap csak dohányzok, borozok és gépelek a rendetlen szobám közepén, aztán azt mondta:
- Kár, hogy nem ismerted a Cini bácsit.
- Az ki volt? - kérdeztem. Anyám elmosolyodott:
- A nagyapád testvére. Ó, ő nagyon humoros ember volt. Mindig annyit nevettünk a viccein!
- Mesélnél egyet? - tudakoltam, hátha ihlelet meríthetek belőle. És anyám mesélt.
Cini bácsi - aki egyszerre volt köműves és cukrász - rendelt magának egy koporsót, aztán, amikor az a háza udvarán talajt fogott, magához intette a fiát és így szólt hozzá:
- Menj azonnal nagyanyádhoz és mondd neki azt, hogy meghaltam, rögtön jöjjön ide, még mielőtt ideér a halottaskocsi!
A gyerek elrohant, a dédnagyanyám meg félőrülten, zokogva, pongyola ruhában szaladta át Budapestet, csak hogy még lássa a gyermeke arcát, mielőtt elnyeli a testét a koporsó. Pedig az már elnyelte, mert Cini bácsi leállított egy stráfkocsit, felrakatta rá a koporsót és belefeküdt, a fedelet is magára húzta. Aztán a lovak kifordultak az utcára, ahol már könnyáztatta szemmel rohant feléjedédnagyanyám . Aki, mihelyst meglátta a koporsót, reszketve felmászott a kocsira. A koporsó teteje ekkor felemelkedett, és Cini bácsi röhögve nézett ki belőle:
- Kukucs, mama!
Dédnagyanyám akkor idegösszeomlást kapott.
- A mi családunk tele volt vicces emberekkel - fejezte be anyám a sztorit - , nem csoda, hogy te is folyton ilyen dolgokat írsz.
És megnyugodva, hogy folytatom a családi hagyományt, magamra hagyott a számítógépemmel.
| |
| 263. | [tulajdonos]: Évike | 2007-10-18 12:33 | Szóval elmegyek a nagyon gazdag, nagyon híres ügyvédi irodába egy megbeszélésre, ahol mindenkinek a karórája többet ér, mint az én egész havi fizetésem. Szakadt szlovák farmer van rajtam, meg egy rozzant ing, a hajam összevissza, de hiába, ma itt én vagyok az ász, a specialista.
Szóval beülünk a fogadószobába öten és a főügyvéd megkérdi, hogy ki mit fogyasztana? Szavazásra bocsátja a kérdés: két kávé, két kapuccino. Behívja a titkárnőjét, nevezzük Évikének, aki szőke, fiatal és unott. Két kávé, két kapuccino rendel.
- Nincs tejpor - közli Évike.
Ráncolom a szememet. Egy ilyen irodában nincs tejpor. Na mindegy. Akkor egyen négy kávé.
Évike ki. Negyedóra múlva, amikor már mindenki megfeledkezett róla, beállít egy tálcával és leteszi elénk. Két kévé és két fekete tea van rajta.
Ki rendelt itt teát?
- Ki rendelt teát? - kérdi zavartam a főügyvéd.
Senki. Évikét visszahívja. Évike mosolyog:
- Bocsánat, én így értettem. A tea pedig fekete. Biztos az zavart össze.
Évike ki. Szerimtem nem az a feketeség zavarta meg őt, ami a pohárban van, hanem ami a fejében.
Tíz perc múlva visszajön, leteszi a két kávét.
Mindkettő jéghideg, mintha a frigóban tárolták volna őket. A cukor nem akar elolvadni benne.
- A kávé hideg - közlöm a főügyvéddel. Szegény már teljes összeomlásban van.
- Azért meg lehet inni? - tudakolja tapintatosan.
- És nincs hozzá víz - mondtam én kegyetlenül. - Jobb kéváházakban vizet is adnak a kávé mellé.
- Igaz! - mondja ő és behívja Évikét.
- Két vizet kérnénk még a kávéhoz - mondja.
Évike bólint. Kimegy, visszajön, kezében két bazi nagy felbontatlan ásványvizes palackkal és minden további nélkül leteszi elém, rá az irataimra, majd elmegy.
Nézek ki a palackok mögül. A főügyvéd zavartan pakolgatja el őket előlem.
- Évike még betanul - magyarázza és sürgősen hozzáteszi:
- Még csak egy hónapja van itt! | |
| 262. | [tulajdonos]: fénymásolás | 2007-10-16 14:36 | Amúgy is szarul indult a napom, kellett nekem bemennem még a PKKB-ba is. Egy ítéletből akartam ugyanis kimásolni egy oldalt (tételesen: az ötödik oldalt), de közölte velem az ügyintéző, hogy azt nem lehet.
- Miért nem? - kérdeztem álmosan és fáradtan.
- Mert ez egy intézkedés.
- Ki intézkedett így? Hol van ez az intézkedés?
- Azt nem tudom. A csoportvezető tudja.
- Hívja ki.
Kirohan a csoportvezető, egy ötvenes, hisztériás nő.
- Mégis mit képzel maga, majd fog itt nekem egy-egy oldalt kimásolni az ítéletből!
- Fogok.
- Csak egész ítéletet lehet kimásolni, oldalakat nem!
- Ezt ki mondja?
- Magának ahhoz nincs köze?
- És miért nem lehet egy oldalt kimásolni?
- Mert akkor nekiállnak azzal az egy oldallal buherálni az ügyfelek.
- Mit?
- Azt nem tudom. De fognak.
- Mit lehet buherálni egy ítéleten?
- Nem tudom, de buherálni fognak.
- De ha az egész ítéletet kimásoltatja velük, akkor nem egy, hanem hat oldallal fognak buherálni. Hatszor akkora a rizikó.
- Most másol vagy nem másol?
- A nevét kérem.
- Mi köze hozzá?
- A nevét kérem.
- Nem mondom meg.
- Dehogynem. Maga tudja az én nevemet, én nem tudhatnám a magáét?
- Én vagyok a csoportvezető.
- A nevét.
- A csoportvezető.
- A nevét.
- A csoportvezető.
- A nevét.
- X. Y.
- Merre van az elnöki iroda?
- Mit akar ott?
- Majd meglátja.
Meg is látja, mert írom a feljelentést ellene.
Tulajdonképpen nem is kezdődött rosszúl a nap. | |
| 261. | [tulajdonos]: seprű | 2007-10-11 11:37 | - Jó napot, doktor úr!
- Csókolom, Aranka néni.
- Elnézést, doktor úr, nem maga vitte el a ház előteréből a seprüt?
- A mit?
- Mert ez egy nagyon jó seprű volt. Nemrég vettük. Most meg itt van helyette egy másik, ami teljesen elhasználódott. Hát kérem, ilyen még nem fordult elő ebben a házban. Csak úgy gondoltam, hogy hátha maga volt az...
- Nem szoktam söpörni.
- Pedig nagyon reméltem, hogy maga volt az, mert akkor talán meglenne.
- Ez van, Aranka néni.
- Hát , jó munkát doktor úr!
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
