NAPLÓK: az univerzum szélén Legutóbbi olvasó: 2025-10-18 21:22 Összes olvasás: 78647| 2. | [tulajdonos]: | 2018-11-13 09:54 | avar tömörödik a szemetesben. avarban az ősz, őszben az év és az évben én magam. a márciusban vett cipő már lötyög, nadrágból is másfél számmal kisebb kéne. az egységidő több részre osztható. elfér benne rémálom, képzelet, realitás.
*
(szeretnék neked pogácsát sütni, tepertőst, borsost, akármilyet; húslevest főzni is biztosan, bár számolhatsz vele, hogy mindig elsóznám. fejből tudni, hogyan kötsz cipőfűzőt; valahogyan ez olyan, mint az ujjlenyomat.)
*
hihetetlen, hogy vannak még könnyeim. úgy értem, hogy az elmúlt hónapokban annyit sírtam, de annyit, hogy akár egy napon is többet, mint eddig egész életem során. telesírtam szerelemmel például a 23-as busz munkásokkal tömött délutánjait; néhány kocsmaasztalt, értelmetlenül; megannyi kispárna vigasztalan létezését. szerelemmel, bánattal, a múlt feldolgozhatatlanságával, a jelen kibogozhatatlan útvesztőivel és a jövővel. a kérdéses jövővel, amiből ugyan felsejlenek történések, konkrétan körülírható képek és boldogság, de nem lehet tudni, hogy ez a jövő ránk vonatkozik, vagy egy párhuzamos valóság tudatmegsemmisítő fantomérzete.
mintha az életvizem folyna el, abból fogyok. abban gyöngyözöl, azt forralod, öntörvényű következetességgel párolog el belőlem minden, ami fölösleges. salak és kondenzátum. besűrűsödöm, lassan fővő húsleves, ha kész leszek, a lelkemből fogyaszthatsz, csipkeszósszal és feltétlenül. te, életem sója. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
