Kedves Ági!
Először is szeretném megígérni, hogy ezentúl komoly leszek.
Vagyis egyrészt a koromhoz, még inkább a megélt tapasztalataimhoz, annál is jobban az elvégzett iskoláimhoz, valamint kitüntetően a társadalomban betöltött funkcióimhoz, méltó színvonalú bejegyzéseket fogok csak a nyulas kalapból előrántani. Azonban most még nem vagyok ezen túl, és ígéretem, ha sarkosan (példának okáért kissé távolabbról, a sarki Zöldtakony kocsmából) nézem, akkor az -ezentúl- ideje esetleg jelentheti, hogy mostani költeményem befejeztével, ...a mindent lezárni képes utolsó pont után kezdődik majd el.
És ez most nem az utolsó pont volt. De még ez sem és a következő sem. Ne reménykedjen ideje korán, csak nyelvtanilag muszáj minden mondat végére pontot tennem. Mint például ahogy most is fogok. Úgy érzem zuhanok. Nem tudom, hogyan kerekedjek felül ezen a pontos problémán, egyáltalán miért velem fordul ez elő. Ön tudja? Ah megvan!!
Jaj de örülök, hogy a tárgyra térhetek!
Arról lenne szó, ha netán Pécsen tetszene tartózkodni, és netántán, esetleg bemenne egy olyan hangulatos kis történelmi utcába, ahol igazán hangulatos piciny (mivel a kis kifejezés már az előbb megvót) kávézók vannak, és minden józan magyarázat nélkül, de korántsem véletlenül arra támadna kedve, hogy belépjen az egyikbe, és ott esetleg esetlenül netán a földbe gyökerezne a lába, mivel megpillantaná az egyik asztalkánál kávéját kortyoló robotKA sziluetjét, akkor kérném adja át neki az üzenetemet. Azt, hogy mit, azt momentán teljesen elfelejtettem, mondhatnám össze-vissza csúsztam, de inkább szét, mivel egy, az előbbi mondatokból következő nyelvészeti probléma csúnyán keresztbe tette lábát szárnyaló gondolataimnak. Mondom én, miközben lazán, elkerülendő iskolapéldát nyújtottam a dokkon tanulni vágyó fiatal nyugdíjasoknak az irodalmi képzavar előbbi megvalósulásával.
Hiszen ha következetesek vagyunk, aminek legalább a megkísérlésre nyilvános ígéreteket kell tennünk, amelyeket azután sohasem tartunk majd be, akkor teljesen helytelen a -Pécs-en- kifejezés. Mert az értelmezés szerint a " Pécs városhatárain belül, vagyis Pécs-városán" belül,.., fejezné ki megfelelően az adott helyet, tehát nem Pécsen, főleg nem Pécset, hanem: Pécsben. Ezt így kellene ezentúl használni mindenkinek! A szegediek mondhatnák például rövid ö-vel, a fene a gusztusuk. Például amikor a feleség odafordul a férjéhez. Nem tudod hol kószál a fiunk? Dehogynem, jönne a válasz. Pécsen lóg a belvárosban. És mindez rövid ö-vel. Mert nekik ezt szabad. Mivel a demokrácia, az demokrácia. Mindenkinek joga van valamihez benne.....
Közben eszembe jutott az üzenet, amelynek átadására alkalomadtán most megkérném, ha netán egy pécsi hangulatos történelmi utcácskában, esetleg egy igazi békebeli kávézóban kávéját kortyoló robotKA látványán, a meglepetéstől hirtelen földbe gyökerezett lábú állapotában meg tudná ezt tenni nekem. Azt szeretném kérdezni tőle, hogy az eszmefuttatásában miért írta külön a -média hírek- verscímet?
Valami mélyebb összefüggéseket magában hordozó nyelvészeti indoka volt rá, esetleg?...
(Elnézést ha akaratlanul is megbántottam volna az átszellemült netántán olvasót a "megvót" kifejezés otromba citátumával. Alkalmazásának helyességét illetően nincsenek bizonyosságaim, talán nem is lesznek, csak mentségül írom, hogy egy régebbi történet, már majdnem elfeledett emlékei hívták elő a használatát. A Jankáról lenne szó. Amikor nekikezdtünk, akkor neki megvót, valamire gondolok most, ami a szegény lányokkal és a hozományukkal kapcsolatos. De akkor nekem még nem vót meg. A Janka. Hiányzott is nagyon. A végére meg neki nem vót meg, nekem meg igen. Azt hiszem erre szokták mondani: minden jó, ha a vége jó. Felmerül bennem a kérdés, hogy talán az összes közmondás tőlem eredeztethető. Végül is nem tudom biztosan. Azt igen, hogy az aranyos Renátó (jól sikerült szerelemgyerek) után, húsz évig fizethettem a gyerektartást. Ilyenkor a "minden jó, ha a vége jó" mondást, esetleg übereli a "nyugtával dicsérd a napot". De csak esetleg. Én például konkrétan tudom, hogy nem fogok nyugtát adni a végén. ) |
