Nagyon szeretem a zenét (és ki nem), de nem vagyok mindenevő. Sajnos a dzsesszt nem értem. Persze, olvastam a meghatározását, történetét. Akkor sem az én fülemnek való. Értékelem az improvizációt, de nem ebben a formában. Mindezektől függetlenül, ha befogadóképes vagyok, belehallgatok egy-egy műbe. Némi fenntartással.
sokáig nem ismerted be saját hibáid mindig csak engem okoltál ha nem sikerültek elképzeléseid talán csak bántani akartál mert könnyebb volt így neked nem gondoltál velem s most meglepődve nézed az üres lakást mint ahogy üressé váltál te is
Tizenévesen írtam egy regényt. Nem állítom, hogy jó volt, csak annyit: igaz volt, mert apám mélységesen meg volt sértődve, magára ismert. A büntetése után sokáig eszembe se jutott igaz történeteket írni.
Kétségkívül a zeneirodalom egyik kiemelkedő darabja. De... Amíg hallgattam, azon gondolkoztam, hogy ebből a remek témából mit lett volna képes kihozni korábban Bach, vagy későbben Beethoven. Bizony a bal kéz játéka a számomra egy kicsit monoton, sőt, minden tiszteletem fenntartása mellett akár a "primitív" jelző sem túlzás.
