Bocs, de nem hagyhatom ki... A komolyzene és a humor összekapcsolásának egyik nagy mestere volt Victor Borge, érdemes rákeresni a videóira, nem követelnek különösebb angol nyelvtudást. Beethovenről mesélve megemlítette, hogy komponálás közben egyrészt senkit nem tűrt meg a maga közelében, másrészt igencsak bölcs dolgokat fűzött hozzá egy-egy zenei frázishoz, csak azokat sajnos senki nem hallhatta. Maga Beethoven sem...
Beethovent 1809-ben kérték fel, hogy írjon Goethe Egmont című darabjához kísérőzenét. Goethe egy XVI. századi németalföldi gróf, Lamoral Egmont hősi történetét dolgozta fel. Egmont szembeszáll a népét elnyomó II. Fülöp spanyol királlyal, amiért lefejezik. A darabhoz Beethoven komponált kísérőzenét a bécsi császári színház felkérésére. Művének legismertebb és legerőteljesebb része a nyitány. A fájdalmas dallamokkal indító, majd az igazságért való harcot és a hős halálát kifejező részek után elemi erővel tör elő a befejezésben a mondanivaló, amely szerint bár a hős elbukott, a szabadság eszméje tovább él.
1956. okt. 23-án este a rádió épületénél a harcok miatt lehetetlenné vált az adás elkészítése, ezért a Parlament épületében alkalmi stúdiót rendeztek be. A rádióból átkerült néhány hanglemez a Parlamentbe, ahol a közlemények és a híradások között azokat felváltva játszották le. Elhangzottak operarészletek, többek között, a Bánk bánból és a Hunyadi Lászlóból, lehetett hallani Beethoven V. szimfóniáját, amely a francia forradalom kapcsán szintén a győzelemért és az igazságért való küzdést testesíti meg, de az egyik leggyakrabban játszott darab mégis az Egmont-nyitány volt. A mű, a magyar hallgatókban összeforrt az 1956-os forradalommal, ami ma is gyakran csendül fel a forradalommal foglalkozó műsorokban és megemlékezéseken.
Szerettem a giccseket: törpéket a kertben, műgyümölcsöket egy tálon, vagy gombolyaggal játszó kiscicát Mára padláson porladnak mind. Ellopott gyermekéveim bóvli tárgyai.
Csillaghálóban hányódunk partravont halak, szánk a semmiségbe tátog, száraz űrt harap. Suttogón hiába hív az elveszett elem, szúró kövek, kavicsok közt fuldokolva kell egymás ellen élnünk-halnunk! Szívünk megremeg. Vergődésünk testvérünket sebzi, fojtja meg. Egymást túlkiáltó szónkra visszhang sem felel; öldökölnünk és csatáznunk nincs miért, de kell. Bűnhődünk, de bűnhődésünk mégse büntetés, nem válthat ki poklainkból semmi szenvedés. Roppant hálóban hányódunk s éjfélkor talán étek leszünk egy hatalmas halász asztalán.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
