NAPLÓK: Vezsenyi Ildikó Naplója Legutóbbi olvasó: 2026-07-11 07:30 Összes olvasás: 74688| 95. | [tulajdonos]: hosszú az út Senecio-ig | 2019-11-13 23:57 | hosszú az út
a kiskapuig míg –
nem gondolt semmire
Mint, Senecio két szeme,
elindult, hogy helyet cseréljen.
Alsó-felső ajkát kockásra húzta;
az Első megszeppenés.
Feje, mint egy bolygó,
mint egy lövedék,
gömbölyű mindkét sarka.
Orcája horpadtra szíva,
nincs benne szívószál,
azt később találták fel.
Minden horpadás szögletes,
mint a Te hiányod, és kétoldali.
Szája, önerőszakkal befogva,
arca mégis, szabályos kerek,
jobb szemöldöke, vagy a bal,
attól függ honnan nézzük,
felvont, (f)ordított, íves.
Mintha csodálkozna,
mekkora pofont kapott,
amitől megbomlottak
a vonásai.
De nem szakítja fel a koponyát, mégis,
valóságos gödör, vagy müzlispohár, öblös tálka,
mintha
rosszallná az étkezésem.
Jaj, mit beszélek, nem is,
az a lányom szeme.
(Csak a fránya bűntudat mondatja velem mindezt,
meg hogy nem tudok meghalni.)
Ki is Senecio?
A barátom?
Vagy a lányom?
Paul Klee Seneciója.
Mindegy! Mind egy!
Kezdem megszokni, e szép assziszt-metriát.
Ő is (volt) bio-hóc, fehér arcú, Harlekin - Irine Papas, és ha nem is, de ki nem is, Senecio?
Pedig lehetett volna, Ócenária belőle!
Senecia Ócenária.
Tehetségét a nemzetiben is…
Szomorú vonás, sokkal, kereszt-vonásokkal.
Senecio arcában mélabú.
Féllábú-bagoly gubbaszt.
Könny(v)ekbe lát, közhelyeket keres.
Zavar, hogy természetes.
…nek kéne látnom, pedig, csak kubik, mint aki, anyukám fivére, Péter Apost volt.
De, szerencsére, nem látszik, mert csal, csak mell.
De legalább, kuvikolnia kéne.
Zavar, hogy apukámat, s magamat persze, kellene látnom benne,
de, persze, csak ha nagyon muszáj.
Magamat kényszerítem, hogy emlékezzenek rám.
Is.
Senesio tokás, vagy, nem is, álla alatt keményített gallér.
Szerencse, hogy azt nem nekem kellett keményíteni.
Elég volt magamat!
De szívesen felakasztanám a (talán öt) „afrikai nők korsóval” témájú faliszőnyegünkre,
(ha lenne időutazás), vagy helyett, mert nem természetes, hogy a hetvenes évektől,
hárman, „öt afrikai nővel” laktunk egy kis kelet-európai senecioi országban, Senecio arculattal, egy töpörödő kis faluban.
Ráadásul apukám ágya felett.
De legalább akkor még volt nekik is vizük.
Mármint az afrikaiaknak.
S nem éheztek annyira, mert mise.
Akkor még mi is ittunk eleget.
Nem tudtuk, hogy két-három liter is ajánlott.
De volt, aki ezt is, a borra értette.
Legközelebb egy nagy kancsó ivóvízzel jövök, a vállamon.
Vállalom.
Kedves Senecio!
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
