NAPLÓK: Vezsenyi Ildikó Naplója Legutóbbi olvasó: 2026-08-28 23:57 Összes olvasás: 77629| 514. | [tulajdonos]: Újragondolva | 2023-12-16 16:47 | Nem tudom miért hiszik egyesek azt, hogy ha felemelik a hangjukat, akkor előbb megértem, mit akarnak tőlem. Az utóbbi 11 hónapban két ilyen esetem is előfordult. Mindkettő ugyanazon a munkahelyen, de egy másik csapatban. Pedig, nem vagyok retardált, vagy ilyesmi.
Ha én a főnök munkáját végzem, amiért ő kap fizetést, az nem olyan-e, mintha közmunkás lennék, és a polgármester házának takarítására rendelnének ki, miközben a közterületre is ráférne némi söprögetés?
Most pedig, együtt érzek egy „lelépettel”, akire "hatásos csapást" kell mérnem jóvátételként, mint egy áruló az árulóra.
Csak egy baj van. Nem értek egyet az egyén kizsákmányolásával.
Az azzal való visszaéléssel, hogy becsületből akkor is helyt kell hogy álljon, ha nem azt kapja, amiben megegyezett, amit ígértek neki.
Betoborozták, becsapták, "felesleges forgalmat", plusz, munkát, jövedelem kiesést csináltak neki, amit, ha nem hoz rendbe, nem zárhatja le a saját megkezdett ciklusát, kárvallottja lesz. Viszont, a "trófeája" szépen mutat a falon, a mások statisztikájában.
Egy munkahely, nem egy csecsemő, nem egy zsákbamacska, amit el kell fogadni, olyan amilyen, és megtartani, akár milyen is, bármi áron, mint a saját vérünket.
Én értem, hogy az ember csak közösségben él túl. Önmagában nem. Tovább él ugyan egy napnál társadalom nélkül, nem úgy, mint egy méh méhcsalád nélkül, de kevesebb lehet közöttünk a Robinson, mint a lakatlan sziget.
Létezik-e olyan szám, amely megmutatja, hogy egy egységnyi létszámú csapat, hány tag beáldozása után, cserél le egy vezetőt. Azaz? Hány paraszt ér egy királyt, vagy királynőt?
Most jó helyen vagyok, harmóniában az Univerzummal. A helyesírási ellenőrzés sem talált hibát.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
