Teremtés

Úr:
- Untat a káosz! Kéne teremtnem holmi világot...?
Pásztora lennék emberi nyájnak: Jahve, teremtő...

Névtelen angyal (magában, majd fennhangon):
"Ez vajon érdem? Játszi kegyében hogyha teremt ő?"
- Rendből az angyal... S mindig előjön zűrzavar ismét.
Emberi lények hoznak el újfent isteni káoszt.

Úr:
- Ez lesz a végén? Mégse teremtsek? Mardos a kétség!

Névtelen angyal:
- Abba ne hagyd már! Ez csak a kezdet! Lássuk a végét!
Emberi dolgok... S nézni felülről isteni móka!

Úr:
- Légyen, amint szólsz! És ha igémtől jő a világos?
Hívjalak eztán, léha kísértőm, tán Lucifernek?

Lucifer (most már):
- Mekkora ötlet...! S van nevem is már! Hála az Úrnak!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-10-13 16:49:19
Utolsó módosítás ideje: 2026-10-13 16:49:19