NAPLÓK: Vezsenyi Ildikó Naplója Legutóbbi olvasó: 2026-10-14 13:27 Összes olvasás: 80421| 328. | [tulajdonos]: az van hogy eléggé nyers | 2020-11-25 14:03 | Az én Anyukám
(Vezsenyi Ildikó esete az én-ek-kel)
Nevem
fordított, mint torkom,
ahogy rajta kifér, ordítom,
írói és ál, három szóból áll.
Ha a vesszőt rajtahagyjuk,
háromszor is kapunk mesterszámot.
×
Kritikájától magamat elsírtam,
előtte rímtelen verset írtam én.
E.T. barátom rímeket szeretne kapni,
nem szeretném őt cserbe hagyni.
×
Első csörtéim,
született harcos lévén,
Anyukámmal zajlottak,
ki hiába volt őstalentum,
hamar kiderült,
képességei és eszközei,
kevesek legyőzésemhez.
Ezért segítségért,
Apukámhoz fordult.
×
Attól kezdve,
egyenlőtlen küzdelembe,
könnyek nélkül fájdalomba,
úgy kellett elbújnom,
hogy semmi nem takart.
×
Az én Anyukám
Próbáltam új Én-ek-et
növeszteni, kipróbálás után,
tán valamelyik megtetszik neki,
az Én Anyukámnak.
Még ha mosolyt is csalt arcára,
szórakoztató, bohóc énem,
csak vesztemet érzem,
bármily kedves, kelekótya,
komolytalan, mondta rám,
az én Anyukám.
Volt okos, kitűnő tanuló énem,
de nem volt elég a sok ötös
vagy kis butának, vagy
túl okosnak tartott engem,
az én Anyukám.
Amit én nem tudtam,
úgy mondta, mindenki tudja.
Amit én tudtam, az volt a nulla.
Mindent neki köszönhetek,
nélküle semmire sem megyek,
voltam szófogadatlansága,
hálátlan haszontalansága,
senki nem fog szeretni,
volt a szavajárása,
bölcsőjének a ringása
az én Anyukámnak.
Zsonglőröztem az énjeimmel,
hol egyiket, hol másikat,
rántottam elő.
Mikor milyen volt a kedve,
az én anyukámnak.
Igy tanultam meg,
nem vagyok szerethető,
nem vagyok elég jó,
sőt, jó úton vagyok,
hogy olyan legyek,
mint apai nagynéném,
ROSSZ! KIT MINDENKI SZÉGYEL!
Sokat dolgozott,
minden anyagit megadott,
amit jónak gondolt,
neki tetszett, s ráadásnak,
az önbeteljesítő jóslatot rakta,
útravalóul a tarisznyámba,
az én Anyukám.
×
Első kitörési kísérletem,
családi predesztinációmból,
sikertelen, mikor 15 évesen,
beköszöntött az első szerelem.
Hirtelen, szélcsendes tisztásra értem,
mikor körülnéztem, ellenséget nem reméltem,
vesztemre, előbujt igazi énem,
szerepektől mentes, tiszta, gyermeki,
boldogan átadtam magam neki.
Sajnos M.B.-nak ez nem volt elég.
mert Ő már kiélte a magáét,
vagy nem is volt neki,
férfivá akart válni.
Ehhez első állomásként kellettem,
Minthogy orvos lánya nem lettem,
szüleinek nem kellettem.
Meg akart felelni nekik, mint én az enyéimnek,
de azért, mint elsőt, sikereként akart elkönyvelni.
Neki is köszönhetem,
hogy a legbensőbb gyermeki énem,
mely ekkor megnyilatkozott,
soha nem tudott, nem mert,
nem akart előbújni,
nővé érni, nem volt még erre kész,
mert akkor, ott, elutasítást nyert,
nem türelmet, megértést.
Senki-földje, 2015. Június 26.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
