NAPLÓK: Vezsenyi Ildikó Naplója Legutóbbi olvasó: 2026-10-14 11:46 Összes olvasás: 80391| 325. | [tulajdonos]: a nagy tiszteletű ÉN | 2020-11-24 14:21 | Mivel úgy látom, világnézeti harc is, vagy, (csak az) folyik itten, éppen, s csak a félreértések elkerülése végett, hadd álljon itten néhány közmegegyezés, miután éppen az ÉN LEJÁRATÁSA folyik. Semmi baj! :-)
Lássuk mit ír a WikiSzótár a témában:
én, énem, énje, ének, ént (főnév)
1. Lélektan: Személyiség; saját nézőpont, amely az önmaga lelki-érzelmi tapasztalását, élményét önmagára vonatkoztatja.
Az énünk az élmények változásában is azonos módon reagál a külső világ hatásaira. A drogok hatására elmosódik az én érzékelése.
2. Lélektan: Azonosság; a szóban forgó ember személyiségéhez kapcsolódó jellemzők összessége.
Sok gyerek a filmhősöktől ellesett viselkedési mintákkal tarkítja az énjét. Szeretettel tedd vonzóbbá az énedet!
3. Filozófia: A megismerő és cselekvő lény, aki önmagát másoktól és a tárgyi (fizikai) világtól megkülönbözteti; alany.
Minden ember az énen keresztül érzékeli a valóságot. Úgy érzékeljük, hogy az én bőrébe bújunk bele, amikor megszületünk.
4. Vallási: Az ember önmaga, akit a különféle vallások önálló szellemnek vagy istenhez hasonló, szabad akaratú léleknek tekintenek.
Az én imádkozik Istenhez, és kéri áldását, segítségét. Az én a halál után Isten színe elé kerül.
Én szó jelentése
én, engem (névmás, név)
1. Személy nevét helyettesíti, aki beszél vagy ír. (Sokszor nem mondjuk vagy írjuk ki).
Azt kérték, hogy én legyek ott. Én is menni fogok. Na, én megyek! Na, megyek!
2. Az öntudattal rendelkező egyén minden rákényszerített viselkedési forma és testi külső nélkül. A gondolkodó, szellemi lény, akire önmagunkként gondolunk, és aki a jó tulajdonságok kizárólagos forrása.
Bár engedelmeskedni fogok a parancsnak, de legbelül én sosem adom fel! A vágyaim néha rossz felé terelnének, de én felülkerekedek rajtuk.
3. Átvitt értelemben: A teljes saját élettér (minden részével együtt), amit egy személy önmagáénak tekint, és amely területért teljes felelősséget vállat, aminek okozását magáénak érzi.
– „Az állam én vagyok” – mondta egy híres francia király. Az általam létrehozott vállalathálózat az én részem. Amikor a gyerekemet bántják, én szenvedek.
Eredet [én < ómagyar: én < ősmagyar: ejn (én) < dravida: án, ján (én) < aham (mondok, azaz „a beszélő személy”)]
Megjegyzés: Az ősmagyarban a „mi – mink” kettős formához hasonlóan az „én” szónak is volt másik alakja: „emmünk”, ami mára csak az „engem” szóban maradt fenn.
én (névmás, melléknév)
Nekem a saját (értékem); jelzi, hogy ki a birtokosa, tulajdonosa a szóban forgó dolognak, résznek, jellemzőnek, kapcsolatnak.
Az én autóm ettől sokkal újabb. Én kedves barátom, gyere, beszélgessünk egyet!
én- (névmás előtag, főnévi előtag)
Hangsúlyozza a beszélő személyt vagy megszemélyesített élőlényt, dolgot.
És énrólam ki gondoskodik? Énvelem meg mi történt?
A sorrendet szándékosan cseréltem fel.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
