NAPLÓK: Vezsenyi Ildikó Naplója Legutóbbi olvasó: 2025-07-12 19:26 Összes olvasás: 57706| 246. | [tulajdonos]: Sorry | 2020-04-16 19:26 | Nem akartam már a Nagyítóba írni, hogy bátor vers, igen, s milyen szerencse, hogy a szerzőjének nem tiltotta meg senki, hogy feltegye a dokkra, mint kb. egy éve, nekem, az enyémet.
Na mindegy, csak úgy kikívánkozott.
Tényleg, mást vártam a verstől a címe után, ami miatt egyáltalán elolvastam.
És biztosan jó is, csak nekem egyre inkább elmegy a kedvem az olvasásuktól, de az ide írásuktól is.
Mintha egy városszéli, öreg verstemetőbe néznék be, nap mint nap, az elhantolatlan verseim miatt.
Ezt sikerült itt közösen összehozni.
A dokknak persze nem fáj.
A dokk köszöni szépen jól van.
Kicsit öregesen, kicsit gyengélkedve.
Telve szebbnél szebb emlékekkel, mikor is, jobb időket látott.
Néha, a közmunkások megássák a sírokat, a temetőcsősz felügyelete mellet.
Fő, hogy van pár ember, aki hajlandó még egyáltalán birtokolni.
Legalább "papíron".
Olyan ez, mint az osztatlan közös tulajdonú telek, ami nem kell senkinek, s aminek lefelé megy a piaci értéke.
S persze, senki nem építene rá.
Na de, majd utána, miután eljön az ÚJ Világrend!
Szerintem, pénzt továbbra sem lehet majd belőle látni.
Ne legyen igazam!
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
