NAPLÓK: Rút Kiskacsa
Legutóbbi olvasó: 2026-10-05 08:41 Összes olvasás: 11010| 35. | [tulajdonos]: 17.ének | 2017-12-27 09:56 |
Mórotz Krisztina
Ember a tájban
A zebegényi dombok karéjában
reszketve bújik a Duna, mint különös opál ékszer.
Itt-ott már látszik, hogy az ősz
piros-sárga színeivel felfalja a nyarat könyörtelenül,
noha a halandó valami állandóságot remélne.
A szeptember eltünteti az augusztus mézszíneit.
Ember, állat érzi a változást.
István fest, nem gondol a téli zebegényi temetésre.
Életéért imádkozó öregasszony keze
leskiccelve egy gyűrött zsírpapírra, szignózva: Szőnyi István.
Ember a tájban - Pista beleolvad az őszbe,
festi szeretett Zebegényét, a szőlőskerteket, fákat.
Kedvem lenne elkapni a pillanatokat, mindet egyenként,
és zsebre tenni őket, ahogy a festő lánya,
Zsuzsi egy marék vadgesztenyét.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
