Qui? : ...

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2829 szerző 37217 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Machó Zsófia
  Apokalipszis
Új maradandokkok

Bártfai Attila Márk: Majomparádé
Kántor Zsolt: Gravírozás
Ötvös Németh Edit: átneveztelek
Bara Anna: a csend árnyékában
Albert Zsolt: CELLAINFORMÁCIÓ
Bártfai Attila Márk: 5
Kiss-Teleki Rita: Veszekszem
Petz György: Arany appendix
Vezsenyi Ildikó: Zsoltárok helyett
Albert Zsolt: ELTÉVEDNI INDULOK ÉS HA LEHET BELÉD SZALADNI
FRISS FÓRUMOK

Czékmány Sándor 6 perce
Zsigmond Eszter 17 perce
Albert Zsolt 37 perce
Franczen Bea 5 órája
DOKK_FAQ 10 órája
M. Szabó Mihály 1 napja
Király Ferenc 1 napja
Szakállas Zsolt 1 napja
Bakkné Szentesi Csilla 1 napja
Gyors & Gyilkos 1 napja
Petz György 1 napja
Szilágyi Erzsébet 1 napja
Szilasi Katalin 2 napja
Vajdics Anikó 2 napja
Kosztolányi Mária 3 napja
Ötvös Németh Edit 4 napja
Radics Zina 7 napja
Francesco de Orellana 8 napja
Tálos Barbara 8 napja
Bara Anna 9 napja
FRISS NAPLÓK

 Szokolay Zoltán verses füzete 2 perce
az utolsó alma 8 órája
EXTITXU-UXTITXE 8 órája
mix 9 órája
Hetedíziglen 10 órája
Gyakorlótér 11 órája
Bátai Tibor alkotói naplója 1 napja
Ötvös Németh Edit naplója 1 napja
nélküled 1 napja
Pontozólap (Szokolay Zoltán) 1 napja
kengyelfutobolond 1 napja
Játék backstage 2 napja
Sin 2 napja
Pssz!Ich-ézis 2 napja
Szőnyeg 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Qui?
Legutóbbi olvasó: 2020-07-02 21:15 Összes olvasás: 18588

Korábbi hozzászólások:  
469. [tulajdonos]: ...2020-03-25 17:16
Levél helyett Hervay Gizella

Milyen gyönyörű: szólni lehet, és kiszámíthatatlan, hogy mit válaszolnak. És megtörténhetik: társra is találhatunk, csak meg kell tanulnunk az ő egyetlen, soha meg nem ismételhető nyelvét. Csak meg kell ismernünk, a föld rétegein át haladva, a történelem korszakain át haladva, eljutva oda, ahol ő csak ő, ahol ő a teljes világegyetem, és megszólítani.

Megtalálni azt a szót, amit ő keresett, de nem talált, amire szüksége van, hogy a föld rétegein át haladva, a történelem korszakain át haladva, eljusson végre oda, ahol ő csak ő, ahol ő a teljes világegyetem. Felesleges és nevetséges olyan szavakat dobálni felé, amelyeket mi szeretünk, ezzel csak megütjük, hiszen én, ha azt mondom: tej, nagy diófát látok, a lomb közt kis égdarabok, a fa alatt kerti asztal, pohárban tej, tündöklik a tej, a táj. De lehet, hogy ő arra emlékezik, hogy nem kapott tejet, nem volt, és az anyja messze volt, és megütöd a szóval. De ha megtalálod neki azt a szót, amit keres! Társad lesz és válaszol, és válaszában felfénylik az elveszett szó, ami gyermekkorod zsebéből valamikor nyomtalanul kigurult.

Ha megtalálnám! Sose merném többet kimondani a szót: szeretlek! Csak azt mondanám: vonat, mert talán állomás mellett lakott, és évein át-átzakatolt a vonat, félelmet hozott és sóvárgást távoli tájak felé. Vagy azt mondanám: cigaretta, mert kidobta a vonatablakon át a csomag cigarettát, mikor tisztuló tüdővel robogott a szerelem felé.

Csak rá kell figyelni, a mozdulataira: karjával most olyan mozdulatot ír le, amilyet csak az tud, aki egész lényével mozdul vagy szól, semmi más nem válasz neki, csak az, ha te is egész valóddal felé fordulsz.

A szájad mellett egy kis ránc emlékezik, és a szemedben olyan látható a szégyen, hogy elfordul és cigarettára gyújt. Fájdalmaiddal soha el nem érheted, arcodon a fájdalom nyomai, és hangodat érdessé teszi a visszafojtott sírás. El kell hagynod emlékeidet is, mert történelem előtti korból valók, amikor még nem tudott emberhez szólni az ember, csak ütött. Csupa kék-zöld folt az arcom, nem szóltak hozzám, csak ütöttek, s nekem most szólnom kell, meg kell találnom azokat a szavakat, amelyekre neki van szüksége. Hiába mondom a magam szavait, nem figyel oda.

De hiszen volt egy mozdulata, feléd fordult, mint aki egész lényével mozdul, felé fordultál, mint aki egész lényével válaszol, megölelt, mint aki először ölel, mint aki utoljára ölel, megölelted, mint aki először ölel, mint aki utoljára ölel. Mégis csak ennyit mondtam: szeretlek.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-02-26 09:25 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-07-02 21:25   Napló: Szokolay Zoltán verses füzete
2020-07-02 21:22   új fórumbejegyzés: Czékmány Sándor
2020-07-02 21:11   Új fórumbejegyzés: Zsigmond Eszter
2020-07-02 21:00   új fórumbejegyzés: Czékmány Sándor
2020-07-02 20:51   új fórumbejegyzés: Albert Zsolt
2020-07-02 20:39   új fórumbejegyzés: Czékmány Sándor
2020-07-02 17:57       ÚJ bírálandokk-VERS: Albert Zsolt SÚJTÓLÉG
2020-07-02 17:45   új fórumbejegyzés: Zsigmond Eszter
2020-07-02 16:13   új fórumbejegyzés: Franczen Bea
2020-07-02 13:15   új fórumbejegyzés: Franczen Bea