NAPLÓK: Qui? Legutóbbi olvasó: 2026-01-23 16:25 Összes olvasás: 30023| 96. | [tulajdonos]: Bor és Irodalom | 2019-10-30 22:00 | Jókai Mór 1853-ban vásárolta a Svábhegyen az akkor kőbányának használt 2 holdas földet, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a tájra. (Ne feledjük, akkoriban nem volt így beépítve a budai oldal, a Várnegyedet és környékét, a Vízivárost illetve a mai Óbuda egyes területeit kivéve nemigen voltak nagyobb, egybefüggő települések és a maihoz hasonló méretű kerületek. Elszórtan látható villák, gyümölcsöskertek, erdők, ligetek, legelők, szőlők – jobbára ezt lehetett látni akkoriban Budán, különösen a hegyvidéken.
Jókai elkezdte a terület szépítését. Fákat ültetett (hársat, juhart, vadgesztenyét, diót), részben azért, hogy a telek szélvédettebb legyen. A kertet teraszosan alakította ki, feltöltötte termőfölddel, gyümölcsfákat és szőlőt telepített. De volt konyhakertje, rózsakertje is.
Jókai Mór nagyon szerette ezt a kertet, sok időt töltött ott a feleségével, Laborfalvi Rózával. Az író ide menekült el a világ zajától, ugyanakkor a Jókai-kúria korában a szellemi élet egyik központja volt, Jókai találkozókat szervezett a villájába.
Azt mondják, amikor Jókai először látta vendégül a svábhegyi kertben az édesanyját, aki annak idején ellenezte a fia házasságát a nála idősebb színésznővel, Laborfalvi Róza megnyerte az anyósa szívét. Állítólag éppen szárnyast kopasztott a tornácon, amikor az anyósa megérkezett. Egyébként valóban nagyszerű háziasszony hírében állt, és nagyszerűen főzött. Jókai Mór édesanyját a páratlan kilátás is lenyűgözte, az író meg is festette a panorámát.
Kevesen tudják, milyen remekül helyt állt az író a szőlőművelésben és a filoxéra elleni harcban. Speciális talajgazdálkodást folytatott, ezért az ő birtoka megmenekült a nagy, XIX. századi filoxérajárvány idején. Ami viszont bosszantotta, hogy egyre többen fedezték fel maguknak a környéket, és a kertek gazdáit “szőlőmívelő vandáloknak” nevezte. Állítólag a részeg duhajkodásuk annyira zavarta az írót, hogy egyre több időt töltött balatonfüredi nyaralójában.
A Jókai-villa sajnos az ostrom alatt megsemmisült, egyedül a présház maradt meg, ebben rendezték be az emlékszobát az író és családja tiszteletére. A Jókai kert 1975 óta természetvédelmi terület, 2007 óta pedig történeti kert, jelenleg a Duna-Ipoly Nemzeti Park igazgatása alá tartozik.
A parkban látható Róna József Anakreón-szobra, amelynek az arcát állítólag Jókairól mintázta a művész. Nem messze tőle áll az a kőpad, ami az író padjának hasonmása.
A kertről annak idején a 2019 júniusában elhunyt Térey János is beszélt a Lokálnak. „Alföldi vagyok, negyvenéves koromig el se tudtam volna képzelni, hogy Budán éljek. A feleségem azonban budai lány, ő vonzott ide, és most már kiváló a kapcsolatom a Svábheggyel” mesélte Térey János, akinek 2019–2020-ban játszódó utópisztikus regénye tele van budai helyszínekkel, közte a Jókai-kerttel. „Az az irodalom, ami kötődik egy helyhez, egyfelől annak a hagyományaiból táplálkozik, és egyben építi, gazdagítja is azt. Csodálatos élmény számomra, hogy itt, a Jókai-kert szomszédságában élek, a Költő utcában, ahol Jókai is alkotott. Aki szereti ezt a helyet, annak jó szívvel ajánlom, hogy olvassa el A legkisebb jégkorszakot, ami egy kicsit a mai európai kedélyről is szól.”
Jókairól szőlőt is elneveztek! „A nagy költő sok elfoglaltsága mellett ráér, hogy svábhegyi gazdaságában mintaszerű szőlő ápolhasson. Zemplén megyében, Nagy-Mihályban egy lelkes szőlőtermelőnek, Mathiász Józsefnek újfajta szőlőt sikerült nevelni, s a költő iránti tiszteletből Jókai-szőlőnek akarja elnevezni” - írja a Huszadik század. Hogy a költő beleegyezését megnyerje, levelet írt hozzá, és abban az újfajta szőlőről ezeket mondta:
„Az újszülött származása: Apja Chasselas Duhamel, franczia eredetű, szép nagy s rozsdafoltos fehér bogyójú, koránérő s bőven termő nemes csemegefajta. Anyja pedig Bronner’s Traube, német származású, hirtelen szőke szépség, sajátságos szégyenpiros színű, kitűnő ízű, olvadozó, lágy húsú, elég korán érő s kissé szagos természetű terméssel."
Jókai a levélre ezt a választ adta: „Igen tisztelt kollegám! Mint magam is szőlőmívelő ember, nagy élvezetet találtam az ön által létrehozott újfajta szőlőben, mely a jó tulajdonok egyesitésével van felruházva. Nagy büszkeségemet fogom találni benne, ha e remek szőlőfaj az én nevemet viselendi s e kitüntetést önnek hálásan megköszönöm. Minden áldást kívánra önre, maradok igaz tisztelettel. Budapest, 1901 okt. 4-én. Igaz híve Dr. Jókai Mór.” | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
