NAPLÓK: PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 01:36 Összes olvasás: 44581| 158. | [tulajdonos]: FELELET A MONDOLATRA8z0l | 2020-11-09 22:18 | Szóval a hülyeség mellett nem szabad elmenni szótlanul.
Tilos a Dokk-on egymás stílusát értetlenül leszólni, sosem tettem. Bármilyen veszekedés közepette rögtön át tudtam váltani "esztétikai üzemmódba" (nem önbabérkoszorúzás hanem tény - "működési elvem" ismertetése) s azonnal át tudtam engedni magam a tetszésnek ha az illető verse jó volt.
---
Az universum szélén napló keresi a hangot velem szemben, de nem találja.
Gesztustévesztéseket követ el.
Fogalma sincs kihez beszél, kiről beszél és hogy mit engedhet meg magának.
Ez borzasztó, mert most megint egy csomó karaktert el kell lőnöm a SEMMIRE - hiszen semmi értelme belém vesznie bárkinek, hogy aztán értelmetlenül - és drága időmet pazarolva - órákat töltsek a válaszolással.
Miközben a dolog nem is érdekel.
A jelenség viszont fontos, mert "kis Fiatalabb" esik neki alattomosan a "nagy Idősebbnek". Archetipikus helyzet.
S miért? Mikor utóbbi egyáltalán nem foglalkozik vele, nem is látja, nem is érzékeli - mert alkot...
Azért, mert "kis"...
Nem tudok rá más magyarázatot. És a "nagy..." feszélyezi.
Már akkor is sértve érzi magát általa, amikor pusztán "magasabbnak" bizonyul nála liftben. Pedig erről egyikük sem tehet - a "nagy..." ebben végképp ártatlan. S a "kis..." mégis rögtön pikkirt lesz, leszól, alattomos naplócélzásokat enged meg magának... stb. Ismert jelenség. Hübrisz... stb. Legalábbis ebben az elméleti sémában - TERMÉSZETESEN A DOKKON ILYESMI NEM FORDUL ELŐ:
Ott két egyenlő embert látunk. Két dokkert. Stb. Tegyük őket egy sajátos kisvárosba. Álljanak egymással szemben, Selmecbányán, egy-egy erkélyen. Egymástól beszélgető távolságra, ahogy íróink írták. Csakhogy ahhoz, hogy ifjabb átjusson az idősebb helyére, le kell mennie, aztán a szakadékok, hegyoldalak megkerülésével átjusson a völgy tulsó oldalára. Ott magasodik ugyanis a "szomszédos ház". Közelségük - egyenlő magasságuk ellenére illúzió. Két külön hegyormon állnak.
Tegyük hozzá - a "hozzám" veuező út nekem 30 évig tartott. Neki is ennyire lenne szüksége, hogy "UGYANOTT" álljon ahol én.
Universum szélén napló tulaj, van már gyereked? Sikerült már házat építened, beleöregedtél már - föláldozva irodalmi karrieredet - de amit most (a 20 éves kényszermunkát befejezve) éppen újrakezdesz?
Sőt, mindent épp újrakezdesz, most éppen angolul - 65 évesen?
Nézzük a mai termést. Ebbe aplikáltam bele a Sean Conerry klipet, ahogy pár napja beígértem már. Mert elektronikus könyvtárba "vendégfilmet"is betehetsz nem csak vendégszöveget. De ez csak kísérlet még.
Figyelj Fiatal! Pillanatnyilag épp annál az életszakasznál tartok, ahol mindkét nagyfiú KIREPÜL! ÉS ÉPP ÉN IS MEGFOGOM A FELESÉGEM KEZÉT - a klipen majd látni fogod, mi ez!
S én, 30 éve, tényleg ebből a filmből tanultam meg, hogy egy férfinek mi a dolga. Hogy válás nem létezik, azt már korábban is tudtam. (Az a "kizökkent világ" sajátja - az új, félnyitott házasságban nem szükségszerű.) Ez a FAMILIZMUS egyik alapvetése.Ez egy új irányzat - költőként "én találtam ki" (hogy familista akarok lenni - szemben a már meghaladásra megérett faminizmussal). Nézzük tehát a mai termést. Tessék megnézni a beaplikált Sean Connery "idézetet" is.
15. ENGLISH POEM/ 15. ANGOL VERS
You have to learn masculinity! What is masculinity?
Overcoming selfishness.
Otherwise you can’t keep your wife when you already consider her
a sibling-friend. (Whatever that means.)
Watch one of the important films of my life!
Homagge Sean Connery!
https://www.youtube.com/watch?v=tXXSRVSQeTw&t=1s
---
A férfiasságot meg kell tanulni. Mi a férfiasság?
Az önzés legyőzése.
Másképp nem tarthatod meg a feleségedet, amikor már
testvér-barátodnak érzed. (Bármit jelentsen is ez.)
Nézd meg életem egyik fontos filmjét!
Homagge Sean Connery!
https://www.youtube.com/watch?v=tXXSRVSQeTw&t=1s
Most nézzük a pofátlan naplótámadást. (Nem tudok fogalmazni? Én a Meghalsz nagyi szerzője? - Ezt kaptam múltkor - mire elmagyaráztam, hogy a támadónak talán bőrt kellene húznia a fogára - erre most megkapom (majd mindjárt idézem), hogy agresszor vagyok.
Bocsánat! Ki veszett bele a másikba? Én mentem oda, hogy "izé napló" nem tud fogalmazni?
De vegyük sorra, mert nincs erre időm:
Nagybetűkkel írom a beszúrásaimat, nem kiabálok csak kiemelek. (Nem tudom, hogy kell a félkövért beállítani.)
"A jelenség érzékenységére tekintettel elég sokat gondolkodtam azon, hogy mit kéne, ha egyáltalán, válaszolni. csupán arra jutottam, hogy az lenne az illúzió zavar, ha az agresszort szembesíthetnénk azokkal a felszín alatt dolgozó erőkkel, amelyek erre a sajátos működésre késztetik"
PARDON! AGRESSZOR? A VÉDEKEZŐ?
, ha betüremkedne egy pillanatra a valóság.
VALÓSÁG? AMIKOR A FILOZÓFUSOK SZERINT AZ MEGISMERHETETLEN, EZÉRT KIKNEK-KINEK A MAGA RÉSZIGAZSÁGA JUT?
ez viszont nem az én feladatom
EZ IGAZ.
, kinek-kinek a maga keresztje felismerni és eldönteni, hogy alámerészkedik-e a nyúl üregébe, vagy sem.
EZ IS.
engem csak azért zavar ez a tomboló önbabérkoszorúzás
MI VAN? RÁMSZARNAK, LETÖRLÖM, ELMONDOM, MILYEN VAGYOK A ROSSZINDULATÚ FELTÉTELEZÉSSEL SZEMBEN, ÉS EZ ÖNBABÉRKOSZORÚZÁS?
NEM.
HANEM?
VISSZAÁLLÁS A NULLÁRA.
mert másokat is elránt és megtapos
KICSODA? AKI LETÖRLI MAGÁRÓL A KÖPÉST? VAGY ESETLEG VISSZAKÖP? NEM A STÍLUSOM _ EGY KIS METAFORRÁZÁSRÓL LEHET SZÓ LEGFELJEBB - TALÁN INKÁBB NEM KÉNE BASZTATNI ENGEM, UGYE? (Költői kérdés volt, nem várok rá választ.)
Igen ám, de azt nem lehet. Meert "nagy vagyok" a keveset akarókkal szemben. Most éppen angol ciklust írok. S angolul vitatkozom Walt Whitmanról a világhálón s készítem az első műfordítást tőle.
FONTOS: nem kell rinyálni a korán meghaló és korán megbetegedő költők hagyományait ismerve! Mert amikor szegény Kosztolányi ötven körül rákban meghalt, annyi idős korában Kassák Lajos, aki 80 évig élt, még el sem kezdett foglalkozni a festészettel. Márpedig jó, hogy elkezdte, mert Franciaországban nem költőként, hanem festőként jegyzi a művészettörténet.
Nem vagyunk egyformák.
Én is a későn kibontakozók közé tartozom. S vitalitásverseket sem véletlenül írok. Sohasem dohányoztam. Azok közé tartozom, akik "nem lógtak a szeren". Tersánszky volt ilyen. A birkózó Nagy lajossal úgy ismerkedett meg a Nyugat egyik szerkesztőségi napján a kávéházban, hogy Nagy Lajos odaszólt neki: "Maga tiszteli a sportot, vagy megveti" - Tersánszky mondta, hogy tiszteli. S hogy nem futó, hanem szertornász - meg tudja csinálni nyújtón az óriáskört. Így barátkoztak össze, s titokban - ott hagyva a "lógok a szeren" irodalmi asztalt, elszöktek a Bástya moziba megnézni egy világnajnoki bokszmérkőzésről szóló filmet, s amikor visszaértek - írja Tersánszky a Nagy árnyakról bizalmasan című könyvben - a lila vita még ugyanott tartott.
Meg kell nézni a kötetem borítóját. Így élek. Azt persze nem tudja senki, mit lát - Ádámot, Évát és a Kísértőt? Talán. Az biztos, hogy nem "minket személyesen".De melyik gyerekkel viselős a feleség-alteregó? Az első fiúval? A másodikkal? Nem - a legelsővel - aki belehalt a szülésbe - őt hívtuk volna Antalnak.
Vagyis bőven megvan nekem a valóság ismerete. Viszont a betegségek eddig elkerültek. Ettől még végezhet velem a koronavírus, mert el vagyok hízva, de küzdök ellene.
Most beírom ide Walt Whitman versét, hogy lássátok, hogy milyen más öregség felfogás is lehetséges még a kortárs áldozati típuséval szemben!. (Az már világos ugye, hogy nem "engem vigyenek fel a padlásra" típusú ember vagyok, hane én viszem oda ölbe a haldokló nagymamát az ablakhoz és a kezeim köz hal meg.
Mekkora különbség!
Micsoda két eltérő költői attitűd! Jónás Tamás meg is lepődött- Azt mondta: Több versben is felfedezte, hogy "főhős váltást" hajtok végre s ez neki tetszik. (Én-lírának indul meg - s más hal meg, vagy menekül meg a haláltól - pl a vízből mentős versnél.)
Walt Whitmanra még sokszor visszatérek: Szerb Antal szerint ő volt az a költő, aki örülni tanította a szomorú múzsát.
Nézzük a 97 évet megélt Takács Gyula fordításában - de egy szót megváltoztattam. Erő - nem erőszak - ahogy nála szerepel.
Most csak az első sort eredetiben, az én fordításommal - később majd az egész verset műfordítom - ha csúnyább is, hadd legyen igazabb.
"Youth, large, lusty, loving—youth full of grace, force, fascination"
vagyis
Ifjúság, te nagy, kéjes, szerető - kegyelemmel, erővel, elbűvöléssel teli"
(Tehát nincs erőszak benne mint Takáts Gyulánál - szép a fordítása, de nem pontos. S a fiatal szerető sem "varázsol", mint Takátsnál, hanem elbűvöl" - mint az angolban és majd nálam. STB. De most egyelőre csak az erő szót tettem be az erőszak helyett.)
IFJÚSÁG, NAPPAL, ÖREGSÉG, ÉJSZAKA
(Youth, Day, Old Age and Night)
Ifjúság, te hatalmas, izmos, szerelmes ifjúság, bájjal, erővel, varázslattal teli. Tudod-e azt, hogy az öregség ott jöhet mögötted épp annyi bájjal, erővel és varázslattal teli? Virágfűzéres, tündöklő nappal, méretlen fénynek ragyogása, tett, nagyravágyás és kacaj. Tudod-e, hogy az éjszaka lépdel sarkadban millió fényeivel, álommal és gyógyító sötétséggel?
Ez megvan, Univerzum széle?
Ez egy ilyen iskola!
Nem a "fülemből képzelt vérfolyik" attitűd, bár azt tudnod kell, hogy Whitmannak öregségére lebénult a fél oldala mert szélütést kapott.
Na végre! "Beszüremlett hozzá a valóság"? - kérdezhetnéd.
NEM!!!
ILLETVE - igen!!!
Mert ekkortól kezdte írni a legszebb, legéletigenlőbb verseit! ÉS EGY "FANTASZTIKUS NAPLEMENTÉT" PRODUKÁLT.
Meg tudod bocsátani, ha én is erre törekszem? (Miközben Te keserű levedben fürdessz?)
Nem. Épp ez az!
DE ÉN NEM TUDOK MÁR EZZEL FOGLALKOZNI MERT IDŐPAZARLÁS.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
