NAPLÓK: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN Legutóbbi olvasó: 2024-07-27 01:24 Összes olvasás: 30881| 209. | [tulajdonos]: ZENE | 2024-04-21 22:26 | SZINTE NAPRA PONTOSAN most 50 éve, hogy életemben először színpadra léptem gitáros énekesként (a képen jobbra) 1974 áprilisában. Keszthelyen az egyetemista-főiskolás dalos találkozó Helikon versenyén. Mellettem Fedor Vilmos. Mindketten a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola állattenyésztő szakos hallgatói voltunk.
A kéttagú zsűri, a Sebő együttes két tagja Sebő Ferenc és Halmis Béla volt.
Egyik versmegzenésítésemet (Juhász Gyula: Szavak) és a Hej páva című népdal-feldolgozást két gitárral énekeltük, majd én furulyával, Fedor pedig széki brácsával, az Ez az utca bánat utca című erdélyi népdalt adtuk elő.
Utóbbival, tudtunkon kívül, egyből bekerültünk az akkor induló táncház mozgalom holdudvarába.
Ösztönösen megéreztük, hogy az erdélyi népdalok mennyire fontosak. (Pedig akkor még "sehol sem volt" Sebestyén Márta.)
Keszthelyen aranyoklevetet nyertünk.
Így részt vehettünk azév nyarán Budapesten, a Rózsavölgyi parkszinpadon rendezett gálaeseten. (Ahol az akkor 16 éves Sebestyén Márta először lépett nagyközönség elé.)
Aznap este ott voltunk a Kassák kubban tartott egyik táncházi esten is.
Mindeközben megismerkedhettünk a régi Kolinda együttes tagjaival, megszerezve Zsigmondi Ágnes énekesnő mára (részéről) elfeledett, és Kiss Ferenc hegedűs azóta is tartó barátságát.
Később Fedorral, Szabó-Fedor duóként, egy másik tehetség-versenyen is eljutottunk a fővárosi gálaestig, ami az Erkel színhazban volt.
Még később a Budapesti Műszaki egyetemre is meghívtak minket a pécsi Szélkiáltó zenekarral, de Kaposváron rendszeresen tartottunk koncerteket, s az ottani színházban is énekeltünk.
Innen Csákányi Eszterrel való ismeretségem: Jó munkát fiúk! - súgta egyszer a színfalak mögött.
A katonaság miatt vált szét a duónk, illetve akkor már az Oláh Lajossal, harmadik főiskolás társunkkal alkotott triónk.
Itt épp az én kollégiumi szobámban próbálunk. (Mindig hosszú hajam volt nekem is, de egy szerelmi bánat miatt 20 éves koromban kopaszra nyírattam a fejemet, s addigra csak ennyire nőtt meg.)
A katonaság után nálam a budapesti évtizedek jöttek.
A létért folyó küzdelem. Meg minden, ami ebben a twitter-poémában van.
S már évek óta angolul írok. Pontosabban dadogok mint az óvodás, viszont azzal a tiszta szemlélettel, amit a híres festők olyan nagyra értékelnek a gyermekkor romlatlan éveiből, hogy egész életükben utánozni próbálják.
A "magyarul nem írás" nálam egy irodalmi sértődés következménye, de az angolozás a Hans Zimmer show énekesnőjének, Czarina Russell hatására kezdődött. Talán Zsigmondi Ágnes énekesnő iránti szimpátiám köszönt vissza...
A trubadúr-hatás.
Az "elérhetetlen úrnő" ihletése.
Erről majd később, nagyobb részleteséggel...
Épp most írtam levelet neki, hogy elkérjem a fotói felhasználásának jogát a twitter poémákhoz.
17.
(to Czarina Russell)
When I was young, men turned on me on the street, not just on you.
Certain men.
Girls don't. They peered out of the corner of their eyes and walked into my personal space
on purpose. As I approached them, they pretending to see me in this minute first.
-----------
17.
(Czarina Russell)
Amikor fiatal voltam, utánam is megfordultak a férfiak, nem csak teutánad.
Bizonyos férfiak.
A lányok nem. Ők csak a szemük sarkából lestek rám, majd besétáltak a személyes terembe.
S amikor közeledtem feléjük úgy tettek, mintha akkor pillantottak volna meg.
----------------
S hogy régi zenésztársaimmal mi lett?
Oláh Lajos állattenyésztő szakmérnök maradt, már nem zenél. Felesége volt a város egyik alpolgármestere.
Fedor Vilmos a katonaság után a rosztovi politikai főiskolát végezte el. S évekkel később baloldali parlamenti képviselőként láttam viszont mint újságíró, a Tisztelt Házban. Meet én addigra az ELTE magyar szakát is elvégeztem és újágíró lettem. Fedor később Miskolc alpolgármestere lett, könyvet is írt szülővárosáról. Zenéléssel csak hobbi szinten foglalkozik.
És én is 30 évig abba hagytam, de az irodalmi utam is tele van elakadásokkal és újrakezdésekkel.
--------------------------------------
24.
(To Hans Zimmer)
It's a torturous when one day you realize that because of wage slavery, building houses, raising children you don't write a poem, you don't make a movie, you don't play music, the same way
as people who aren't talented about it.
Then what's the difference?
The pain.
------------
24.
(Hans Zimmernek)
Gyötrelmes, amikor egy nap rájössz, hogy a bérrabszolgaság, a házépítés és a gyerekenevelés miatt már ugyanúgy nem írsz verset, nem zenélsz és nem készítesz filmet mint azok, akik tehetségtelenek hozzá.
Hogy akkor mi a különbség?
A fájdalom.
-----------------------
Bérrabszolgaságomból történő felszabadulásomat önkéntes "irodalmi számüzetésem követte."
Persze azért most már fogok magyarul is írni, Filip Tamás, talán éppen a legújabb új zenei élményeim hatrására, és majd igyekszem "utolérni magam" a magyar publikációkkal.
Ugyanis (!) nemrég beíratkoztam Dévai Nagy Kamilla énekiskolájába, hogy megint beskálázzam a hangomat, és több évtized kihagyással a napokban újra színpadra álltam!
(A piros ruhás Dévai Nagy mögött fehér ingben, jobbra...) És úgy új zenésztársaim, mint a közönség is, kivételes szeretettel fogadtak.
--------------------------------
Észtveszejtően gazdag intellektuális dzsungelbe tévedve tehát egyelőre a "talált gyümölcsöket" ízlelem, míg te a "kijárt irodalmi úton" menetelsz, Tamás.
Még az is lehet, hogy megmérgeződöm..., de ha túlélem, kivételes tapasztalatokat hozhatok a "sűrűből".
S én, Kelet bölcseivel azt vallom: nem a cél az út, hanem az út a cél.
Hamarosan jöhetnek az "Ágoston-novelláim". Benne "Budai Nagy Johanna" gitáros énekművész nem mindennapi figurájával.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
