PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN: HEXAMETERBEN ÉN SOHA

PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN bloggernek 1 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.

NAPLÓK: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN
Legutóbbi olvasó: 2025-07-02 17:38 Összes olvasás: 38011

267.	[tulajdonos]: HEXAMETERBEN ÉN SOHA	2025-07-01 19:20
(VERS)LÁBJREGYZET A HEXAMETER-JÁTÉKHOZ Én már soha nem szeretnék többé hexameterben magyar verset írrni. A hexameter ógörög prozódia. Egy jellegzetes, a görög nyelv szavainak dallamlejtését követő forma, az ógörög eposzokhoz találták ki". Miért kéne nekünk ógörögül prozodizálni? Mert Szent István kiirtotta az eposzénekeseinket a régi magyar őseposz tudóit s ezzel odaveszett egyik legfontosabb ősi művünk? A "magyar Kalevala"? A magyar eposzverselési formával? Igen. Talán igen. Hiszen a Kalevala sem hexameterben íródott, hanem egy arra az eposzra kitalált finn verselési formában, amit kantelének hívnak. Miért nem kantelében írtatok ki pályázatot? Miért nem a magyar őseposz szövegformázásra? "Magyar kantelére"? Mert nem ismerjük azt. Hiszen kiirtódott az énekmondóinkkal. A X. századi kirgiz őseposz, a Manasz ellenben megmaradt. Mert a Manasz énekeseket, a manaszcsikat senki sem irtotta ki. Ezért egészen a XIX. századig, 900 éven keresztül mindig tovább és tovább adták. Anélkül, hogy bárki leírta volna. Pedig hússzor (!) hosszabb, mint az Iliász és az Odüsszeia együttvéve. (Tessék utána olvasni. Van azonban egy török őseposz, az Orhoni felirat, amit a mai Mongólia területén, ahol egykoron Dzsingisz kán térhódítása előtt) nem mongolarcú emberek, hanem hozzánk (és a mai ujgurokhoz hasonlító) európai arcok éltek. Például szkíták. Aztán a hunok. Aztán az avarok. Majd a mai törökök ősei. Akik előtte a mi avarjaink fegyverkovácsai voltak amíg föl nem lázadtak és a Kárpát medencéig nem űzték egykori uraikat. Az Orhoni felirat-ban fellelhető valami az ősi közép-ázsiai és talán az elveszett magyar őseposzköltészet verseléséből. Magyarra fordítója, Képes Géza legalábbis ezt valószínűsíti. Szerinte ez a verselés hatással lehetett a mi 10 századi költészetünkre. Tehát engem jelenleg az ősi ómagyar szövegforma érdekel nem az ógörög. A magyar "hexameter" vagy "kantele"... ami elveszett... de ősi ázsiai dal és eposzművekből esetleg még kikövetkeztethető. Eleve a törökökkel és nem a görögökkel ragozunk azonos módon. Anya = Ana, Anyám = Anam. Zseb-em-ben kicsi alma van. Ez a mondat törökül szinte teljesen így hangzik az azonos szavak és az azonos ragozás miatt: Sem-im-de küc'ük elma var. Én "ómagyar-meterben" akarok írni nem hexameterben. Ha tudnám milyen... Az biztos, hogy a már a VIII. századi közép-ázsiai költészet is nagyon magas színvonalú volt, csodálatos alliteráció művészettel. Fel tudtam-e villantani, hogy mekkora kutatási potenciál rejlik e látszólagos (de csak látszólagos) negatív megközelítésem mögött? És mekkora hozzátanulás? Hiszen török nyelvtanfolyamokon tudtam meg, hogy még az ÍR-NI szavunk is ótörök. Ha a mai török már nem is használja. Ma ÍR-NI = YAZ-MAK. Az ÍRÓ = YAZIOR. Viszont a török nyelvórákon úgy tanultuk., hogy ÍR-NI az ótörökben még IR-MAK volt. Ez van benne IR-DAL (halat bevagdos) szavunkban. Vagy az IR-DATLAN (vágatlan erdő) szavunkban. Mert ÍR-NI 1000 évvel ezelőtt még egyenlő volt a bevagdosással. A rovással. Az Orhoni feliratot is rovásírással vésték a kőoszlopra. Erről szóló szakcikkem részletét idézem. "A magyar honfoglalás előtti évszázadban mi is a türk birodalom egyik „szerbe szedett” népe lehettünk. S nagyon valószínű, hogy hasonló ómagyar hőseposszal érkeztünk a Kárpát-medencébe. Elég ha először ezt a jellegzetes, az Ómagyar Mária siralomból ismerős érzelem fokozó verselési típust és költői eszközt vizsgáljuk. Először az Ómagyar Mária siralomból idézünk: „Volék sirolm tudotlon. /Sirolmol sepedik,/ buol oszuk, epedek…” Most idézzük a VIII. századi türk eposzrészletet: „Körür közüm körmezteg/ bilir biligim bilmezteg/ bolti” vagyis: „szemem szemlél szemetlen/ értő értelmem értetlen/ ámul”. Így siratja elesett öccsét Bilge kagán Képes Géza műfordításában. A hasonlóság feltűnő! S érdemes felfigyelnünk a költői alliterációra, de arra a nyelvészeti egybeesésre is, hogy a magyarhoz hasonlóan toldalékoló ótörök a magas hangrendű magánhangzóhoz mindig magas hangrendű toldalékot társít, a mély hangrendűhöz pedig mélyet, mint mi.) A magyarok Európa szerte használatos hungarus nevét Képes Géza bizonyos tudósokkal egyetemben az on-ogur, vagyis a tíz-nyíl népnévből vezeti le. " (idézet vége.) Ennyire régi tehát az IR-NI = IR-MAK török-magyar vagy magyar-török szó. A török nyelvtanárok így tanítják. Akik azt is tudni vélik, hogy Attila a törököknek is "őse" valamiképpen. Ráadásul ők úgy is írják ahogy kiejtik: ATILLA. N em úgy ahogy mi: ATTILA - vagyis latin torzítással. Tudom, hogy a klasszikusaink gyönyörű műveket írtak hexametereben. (Némelyiket megzenésítve fiatal koromban rongyosra énekeltem.) Újságíróként azonban elég jól beleástam magam az őstörténetbe. Fent már idézett, de alul is linkelt cikkem a szkíta korszak őshatásáról szól. Hosszan és részletesen idézve a fent hivatkozott ótórök eposzból. Képes Géza magyar fordításában. Kalandra fel! (A képen a fiaim. Nagyon szerettem volna, ha eljönnek erre a kiállításra, de nagyon nem akartak. Hiszen a kisebb germanizált fiatal (ma Berlinben él), a nagyobb pedig amerikanizált (ő ma Londonban lakik a két kisunokámmal). Éreztem az ellenállásukat, és a végén "VISSZALÉPTEM". HOGY NE ERŐLTESSEM. Ettől meghatódtak és feláldozták magukat a kedvemért. Szeretetből. És életük egyik meghatározó élményében volt részük. Megtudták "kicsodák-micsodák" voltak őseink. Akiknek az arcvonásait lényegében még ma is viselik. (A kisebb némi "iránias" a nagyobb némi "mongolos" beütéssel.) https://ringmagazin.hu/2013/01/16/qemberek-aranybanq-kazahsztani-szkita-kiallitas-debrecenben-is/

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!