NAPLÓK: Szájbely Zsolt
Legutóbbi olvasó: 2025-07-04 07:02 Összes olvasás: 20137| 7. | [tulajdonos]: novella | 2007-05-11 13:16 |
Globális ítélet
Lassú lépésekkel dűlöngélt az ágy biztonságot nyújtó karjai közé.
Behorpadt mellkasán verejték gyöngyök villantak fel a Hold fényében. Melege volt.A koponyájában rettentő vasmadarak épp a hangsebességet készültek átlépni. Hanyatt feküdt és megtapogatta ágyékát.
Valami meleg,nyúlós massza tapadt ujjai közé,s kimért sebességgel változtatta helyzetét./Biztosan egy ektoplazmatikus kagyló./
A fülledt levegő megtelítődött titkos hajlatok őskori illatával.
a férfi simogatni kezdte combja belső odalát,és várta az elmaradhatatlan altesti tisztelgést.
/Nem nyílik az ajtó.Miért nem jössz kedves?Feszült vagyok./
Néma,síron túli csend ereszkedett alá.Egy madárfióka csapódott az ablaküvegre,s belső szervei anatómiai pontossággal mutatkoztak meg,nem kímélve a bélsártartalom közszemlére tételét.
A férfi szája mosolyra görbült. Lehunyta szemeit és nézett.
A naturális házimozin egy púpos,tolókocsis kisgyermek madárfiókák garmadáját próbálta repülésre oktatni,oly módon hogy rögbilabdaként játszott velük./Ez volt az a zaj!/
Fekete,fekete égbolt...
Vöröslő,kagylószerű hús-gyönyör forrás!
Fölkelt az ágyból.Hányingere volt.Kinyitotta az ablakot,megsímogatta a folyékony halmazállapotú fiókát /még meg is csókolta/
s alantra zúdította zöldesbarna gyomortartalmát.
De szerintem ez egy őszintén megfogalmazott vélemény volt.
Globális ítélet az Univerzum felett.
Etgy felderíthetetlen igazságérzet végletekig kiteljesedtt vádirata.
aludjatok jól. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
