NAPLÓK: Szalmagyopár naplója Legutóbbi olvasó: 2026-04-13 00:53 Összes olvasás: 29605| 131. | [tulajdonos]: Pányva | 2004-06-17 20:00 | A múlt hétvégén elmentem kirándulni a volt munkatársaimmal. Minden évben elutazunk pár napra, és mióta elköltöztem onnan, nekem ez mindig egy kicsit időutazás is: mintha újra köztük lennék, mintha nem gurult volna egy másik sínre az életem. Az idén éreztem először, hogy valami megváltozott bennem, kevesebb a fájdalom vagy inkább belenyugodtam abba, hogy teljesen sosem fogok elszakadni, de együtt tudok élni ezzel. Már az gyanús volt, hogy három év után kitettem a falra azt a rézkarcot, amit még a tanítványaimtól kaptam a költözésem előtt, és ami a város főutcáját ábrázolja, mégpedig azt a részét, ahol naponta tízszer is átrohantam. Három évig a kamrában tartottam, megfordítva. Aztán ezen a kiránduláson ott volt E. is, aki 15 éves koromtól volt a barátnőm. A középiskolában egy kollégiumban laktunk, azért jött Pestre egyetemre, mert én is oda jártam, aztán - amikor egy évvel utánam végzett - egy munkahelyre is kerültünk. És akivel 3 évvel ezelőtt haraggal váltunk el, mert úgy éreztem (és még most is úgy érzem), hogy egy nagyon kiélezett szituációban mindenkinek meg akart felelni, és azzal választott, hogy nem választott, egyszerűen kivárt és hallgatott. Ennyi idő után most nehezen indult köztünk a párbeszéd, még veszekedtünk is egy kicsit, de aztán már egész normálisan tudtunk társalogni. Meg tudtam neki bocsátani. Azt nem mondom, hogy meg is bízom benne, és a barátságunk sosem lesz a régi, de azért ennek is örülök.
A bajor kastélyok már csak a ráadást jelentették ezen az úton.
És egy vers, néhány sora már régen megvolt, de most fejeztem be.
A hosszú pányva
1.
Szobák közt téblábol szakadatlan,
bőröndöt kinyit, majd visszazár,
és benne van a pillanatban:
hiába vált retúrt, nem jön vissza már.
2.
Felejt, de részletekben: a régen hívott
számokat nem tartja már észben,
de gondol még rá, ha látja, ugyanazt a
cigarettát már egy másik kézben.
3.
Nem hitte volna, hogy majd ez hiányzik,
másfajta tájat várt, vadabb vihart,
a hosszú pányva lassan vásik,
az nem lehet, hogy örökké kitart.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
