NAPLÓK: Szalmagyopár naplója Legutóbbi olvasó: 2026-02-26 18:30 Összes olvasás: 29463| 121. | [tulajdonos]: F.É. | 2004-05-07 13:44 | Abban én sem hiszek, hogy az ember eredendően jó lenne, de találkoztam néhány jó emberrel, és megelégszem ennyivel. Írnék néhány sort egyikükről. F. Évának hívták, és p.g-t tanított nekünk az egyetemen. Megértő belenyugvással vette tudomásul, hogy a tantárgya nálunk -a statisztika mellett- valahol a sor végén következik. Megtanította, amit nagyon muszáj volt, de az órák inkább beszélgetéssel teltek. Minden érdekelte, ami kapcsolatos volt velünk, számontartotta a családunkat, a vizsgáinkat, a lelki viharainkat, de ő magáról szinte soha nem beszélt. Később, miután letudtuk a kötelező vizsgákat, néhányan elkezdtünk járni hozzá, először csak azért, mert olvastuk valahol, hogy kiállítása volt, és innen tudtuk meg, hogy festő is, nem is akármilyen, és kikönyörögtük, hogy megnézhessük a képeit. Volt egy figuratív és egy nonfiguratív korszaka, de összességében egy gömbölyű világ volt az övé. Kerek, élettől duzzadó asszonyokkal, kerek élettől duzzadó absztrakt festményekkel, naranccsal, vörössel és kékkel. Amikor mi megismertük, már nem tudott festeni, a keze túl merev volt hozzá. De ott, abban a hatalmas nappaliban körülöleltek minket a képei és a szeretete. A Veres Pálné u. 32., majd a Ferenciek tere 5. olyan címek voltak, ahová bármikor mehettem, ha szükségem volt rá. Egy rövid ideig laktam is nála. A lakásban ott kóválygott még Pisti, az elképesztően kövér lánymacska, és Morzsi, aki csak úgy volt hajlandó enni, ha partvissal taszigálták a tányérját. (Kölyökkorában ez rögzült nála, azt hitte ugyanis, hogyha nem eszi meg gyorsan az ételt, a partvis majd eleszi előle.)Éva meg ott ült a kanapén, egyre betegebben, egyre magatehetetlenebbül, állandóan cigarettázva, a keze ügyében mindig ott állt egy kanna kávé, és hallgatott minket, soha, egy szóval sem panaszkodott, pedig lett volna mire. Neki mi voltunk a fontosak, hogy velünk, azzal a három-négy emberrel a csoportból, meg a régi tanítványokkal minden rendben legyen.Szerette volna, ha feleségül megyek Gy-hez, egyik csoporttársamhoz, szerette volna, ha ott maradok a közelében. Nem így alakult. Utoljára akkor láttam, amikor Gy. apját temették, nála aludtam, aztán reggel úgy búcsúztunk, hogy két hét múlva jövök. Rá két napra halt meg, újságolvasás közben a kanapén, a hamutartón a félig szívott cigaretta, amit még elnyomott, a kannában a kihűlt kávé.
És itt a napló is véget ér, Szalmagyopár elköszön. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
