NAPLÓK: Szalmagyopár naplója
Legutóbbi olvasó: 2026-04-13 00:52 Összes olvasás: 29603| 1. | [tulajdonos]: Március 1. | 2003-03-01 17:31 |
Lassan tizenöt éve lesz, hogy naplót írok. Kíváncsi vagyok, más lesz-e úgy írni, hogy bárki olvashatja azt, amit eddig - tudomásom szerint legalábbis- csak én.
Kicsit tartok az évfordulóktól. A mai nap is ilyen: két évvel ezelőtt ezen a napon mondtam fel addigi egyetlen munkahelyemen, és vége lett három fontos barátságomnak. Emlékszem, valami pszichológiai kisokosban azt olvastam, hogy a szoros kötődések végleges felszámolásához legalább két év kell, és ez akkor nem tűnt túl biztató kilátásnak. És tényleg. Egy éve még nem voltam túl rajta, most már pár hónapja igen. Ami ma működésbe lépett egy rövid időre, az már csak az érzelmi emlékezet, semmi más.
Különben mára tényleg kitavaszodott nálunk, de csak pár órára, aztán leszállt a városra valami szürke pára. Takarítottam, már nagyon ráfért a lakásra. Meg kéne írni a számítógépes házimat is: számrendszerekben kell összeadni és kivonni, újra a gimi első osztályában érzem magam. Szerencsére a tanárunk korántsem olyan ijesztő jelenség, mint Cs. volt. Felhívott S. Momentán az a legnagyobb problémája, hogy II. Lajos annak idején miért dobatta a török követeket a tatai tóba? És hogy ő erről miért nem tudott eddig? És hogy miért csodálkozunk mostani bajainkon, ha 500 évvel ezelőtt így bántunk a követekkel... Nekem inkább azon jár az eszem, ahogy D. tegnap rám nézett. Olyan váratlan és zavarbaejtő volt az egész. Lehet, hogy ez a tavasz tartogat még meglepetéseket? Ja! A cím onnan van, hogy ma kevergettem össze egy gyógyteát, és abba kellett homoki szalmagyopár. Jobban hangzik, mint a kutyabengekéreg. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
