NAPLÓK: Nő a lámpák mögül Legutóbbi olvasó: 2025-11-04 08:40 Összes olvasás: 36946| 3. | [tulajdonos]: Időtlenül | 2007-07-19 12:37 | Az a néhány óra együtt a malomnál, boldogságból és lemondásból kevert koktél.
Mint egy kamasz, úgy vártam a megbeszélt motorozást. Elvisz a világ végére! Éjjel szinte semmit nem aludtam. Izgatottan öltöztettem ünneplőbe a lelkem. Sírva fakadtam, mikor tervezett indulásunk előtt leszakadt az ég. Azt ígérte, elintézte, csodálatos időnk lesz! Mégsincs akkora befolyása az égiekre, mint rám? Reménykedtem, hátha megkönyörülnek rajtunk ott fent.
Amikor megérkezett üzenete, hogy autóval érkezik, már nyugodt voltam. Élveztem a várakozás. Verset írtam magához, épp olyan gyermekien tiszta a szöveget, mint ami betölt, és feszít. Igen, jól olvassa, azt írtam, tiszta. Tudom, hogy nem illendő épp ezt a jelzőt használnom, hisz maga nem független, nem lenne szabad szeretnem. Én mégsem érzem úgy, hogy bűnös lennék. Nem tettem semmi rosszat, csak örülök, hogy van, örülök, hogy a közelemben, boldog vagyok, ha ír, boldog vagyok, ha néha láthatom. Nem akarom becsapni egyikünket sem. Természetesen több ez, mint két gyerek szerelme volt egykor, mégis, ha belegondol, hagyományos értelemben csupán léleksimogatás. Eleinte megrémisztett a nosztalgiázó romantikába belekeveredő testi sóvárgás, de már nyugodt vagyok. Nem harcolok. Várok. Várom, hogy maga is megvívja a belső harcát, hogy tisztázza, pusztán a hormonjai hajtják, vagy mindketten ugyanazt érezzük.
Két hét. Két hét távolság. Ha csak megkívánta a nőt, most a családja körében töltött idő alatt visszaállhat lelki egyensúlya, de ha amit érez, valóban szerelem, akkor nagyon bánt, hogy az érzés tönkreteszi az idei szabadságát.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
