N. D. S. L. (Vajdics Anikó) : Transformers


 
2841 szerző 39158 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Toroczkay András
  Hexametej
Új maradandokkok

Serfőző Attila: Lenyomat
Tímea Lantos: Középső szoba
Bátai Tibor: köztes állapotok
Kosztolányi Mária: az én Ferencem...
Szakállas Zsolt: Déltájt maláriáról...
Ötvös Németh Edit: Az ernyő
Bátai Tibor: lehetséges
Pataki Lili: Fényt hoz, színt visz el
Tímea Lantos: Bűneinkért
Gyurcsi - Zalán György: No. 21
FRISS FÓRUMOK

Gyurcsi - Zalán György 18 perce
Ocsovai Ferenc 37 perce
Horváth Tivadar 2 órája
Ilies Renáta 12 órája
Duma György 13 órája
Hodász András 14 órája
Szilasi Katalin 15 órája
Vadas Tibor 17 órája
Tímea Lantos 17 órája
Bara Anna 18 órája
Tóth Gabriella 20 órája
Ötvös Németh Edit 22 órája
Bátai Tibor 1 napja
Tamási József 1 napja
Szakállas Zsolt 1 napja
Tóth János Janus 2 napja
Kiss-Teleki Rita 2 napja
DOKK_FAQ 2 napja
Nagyító 3 napja
Kosztolányi Mária 3 napja
FRISS NAPLÓK

 csega 2 órája
Gyurcsi 12 órája
Bátai Tibor 13 órája
Hetedíziglen 14 órája
különc 22 órája
Párbeszéd egy jobb Dokkról 1 napja
Ötvös Németh Edit naplója 1 napja
Bara 1 napja
az univerzum szélén 2 napja
Janus naplója 2 napja
Baltazar 3 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 3 napja
útinapló 3 napja
Sin 3 napja
Conquistadores 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
Legutóbbi olvasó: 2025-07-12 12:00 Összes olvasás: 89220

Korábbi hozzászólások:  
725. [tulajdonos]: Transformers2020-05-14 14:41
Az épületek olyanok, mint a transzformerek. Mint az a halottasház az újihrázi temetőben a dombtetőn, amelynek a helyén egykor kocsma állt. A zsidó ember kocsmája, akinek az egyik üknagyapám a cimbalmát eladta. Utána kellene számolnom, lehet, hogy a szépapám volt a nagymamám nagyapja, és még szebben is hangzana, de mindegy, mert most Mamára koncentrálok, ő fekszik az egykori kocsma mellett a domboldalon egy szépen gondozott sírban, Papa mellett. A nagynéném családját, akik rendszeresen látogatják a sírt, tavaly agyoncsipkedték a darazsak. Én nem jártam arra, amióta Mamát eltemettük. A halottasház eresze alatt fészkeltek a darazsak, valamiért azt gondolták, övék az egész temető. De igazából nem erről akartam írni, csak a transzformerek miatt jutott eszembe. Mert van itt ez az épület, ami valamikor templom lehetett, vagy szülőotthon, vagy bordélyház, nem lehet pontosan tudni, és talán nem is kell, elég annyi, hogy újraakarom építeni, szavakból, emlékekből, álomfoszlányokból, de sehogyan sem sikerül. Mert nehéz pózolások és fontoskodás nélkül egy ilyen vállalkozásba belefogni. Az eredmény annyira siralmas mindig, hogy nem várom meg, amíg egy szélroham vagy egy fuvallat romba dönti, magam szedem szét ízekre, darabokra. Néha megvárom. A szélrohamot. Talán azt a beilleszthetetlennek tűnő, ormótlan követ kellene előbb elhelyeznem, amibe nap mint nap belebotlom, amit folyton kerülgetni kell, mert arrébb mozdítani nem bírom, ezért vagy másért: megvetésem tárgya. Vagy a félelmeimé. A kettő nem zárja ki egymást.

2020. május 14.

Tegnap este ígéretesnek tűnő, mégis elbizonytalanító kalandokba bocsátkoztam. A Jókai-Csokonai kör helyett ellenkező irányba indultam el, mint szoktam: a Honvéd utcán túli lakótelep felé. Ehhez át kellett kelnem a Mester utcán, amire eddig úgy tekintettem, mintha a Grand Canyon lenne, vagy egy megáradt folyó, vagy egyszerre mind a kettő, amin ép bőrrel nem lehet átjutni (nem úsznám meg). Ennek tulajdonítom, hogy olyan hevesen vert a szívem, amikor átbattyogtam a zebrán, mintha az életemért kellett volna küzdenem. Aztán jöttek az új izgalmak: nem találtam odaát csatornafedelet, igaz nem is kerestem nagyon, jobb ötletnek tűnt egy kerékpársávba festett bicikli kerekeit átalakítani csigákká. Két csigává egy este! Ez komoly áttörésnek tűnt az eddigiekhez képest, meg is illetődtem rendesen, egyfajta bűntudattal vegyes diadalt éreztem. Egy járókelőt megpillantva, az ambivalenciám átbillent a teljes bűntudatba: nem így volt ez kitalálva. Vissza kellett mennem a biztonságos oldalra, át a vízzel teli kanyonon, és vezeklésül lefutni egy Jókai-Csokonait. Szabó Lőrincet újabban hanyagolom, körülötte olyan mértéktelen jövés-menés zajlik még késő este is, hogy esélytelen tűnik bármilyen közeledési kísérlet. Csigáról egyelőre szó sem lehet. Se lágy részekkel, se anélkül.

Az a baj az Érinthetetlenséggel, hogy nem csak a felesleges rossztól véd meg, hanem a szükséges jótól is.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-12 12:23   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-12 12:04   Új fórumbejegyzés: Ocsovai Ferenc
2025-07-12 09:59   Napló: csega
2025-07-12 08:55   Új fórumbejegyzés: Horváth Tivadar
2025-07-12 08:34   új fórumbejegyzés: Horváth Tivadar
2025-07-12 08:32   új fórumbejegyzés: Horváth Tivadar
2025-07-12 06:34   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-12 00:42   új fórumbejegyzés: Horváth Tivadar
2025-07-12 00:31   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-12 00:25   új fórumbejegyzés: Ilies Renáta