NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2019-08-26 06:59 Összes olvasás: 18145| 410. | [tulajdonos]: 18+ | 2019-08-08 12:16 | 2019. augusztus 8.
Tele van gyomorforgató jelenettel a „Szent hegy” című film (Jodorowsky: The Holly Mountain). A finnyás néző – és ki nem az? –, ha végignézi (egyáltalán), aznap nem vacsorázik. Nincs terület, ami érintetlenül maradna, mindenről lerántódik a lepel, a politika, a háborúk, a vallások, a szex-és árukereskedelem, általában a fogyasztás (pontosabb szóval: a zabálás) kis- és nagyipari kiszolgálóiról egyaránt. 1974-es a film, tíz éves voltam, amikor „legyártották”, most ötvennégy vagyok. Nem igazán értem, miért nem vetítették le itthon annak idején, simán mutogatni lehetett volna elrettentő példaként: nézzétek, ilyen az imperialista rákfene. A lepellerántás egyébként szó szerint is megtörténik a filmben többször is; mint például abban a jelenetben, ahol egy pap fétisimádó pózban egy fából faragott Jézust ölelget a takarója alatt. De ez még Light Cola a többihez képest, ettől még lehetne vacsorázni.
A múlt héten Mályiban, a gyülekezeti táborban reggelente falatnyi dobozkákban kaptuk a vajat és a dzsemnek nevezett cukrozott zselatint. Mivel azzal számoltak, hogy egyesével legalább két szelet kenyeret fogyasztunk, mindenkinek két-két doboz járt. A harminc embernek 120 doboz minden áldott (!) reggel. Négy napon át ez 480 dobozt jelentett. A vaj és a „dzsem” fele ráadásul minden asztalnál kárba veszett, mivel gyakorlatilag lehetetlen volt kiüríteni a kis dobozokat. Pedig próbálkoztunk, késsel, villával, kenyérdarabkával, a végén már ujjbeggyel is. (Talán, ha kinyaltuk volna, de ahhoz túl illedelmesek voltunk, nem lehet mindenki olyan, mint Jodorowsky.) A pazarlás, amit véghez vittünk, szerintem legalább annyira borzalmas, mint amikor egy filmben valakinek ollóval levágják a heréjét, hogy nemes áldozatként bekerülhessen a rendőrfőnök szent gyűjteményébe.
Figyelemre méltóan elegáns megnyilvánulásai is vannak a naturalizmusnak a filmben: a gyerekprostitúció például úgy jelenítődik meg, hogy a vénember, aki az utcán ácsorgó lányok közül egy nyolc év körüli kislányt szemel ki magának (a „szemel”szónak is, lám-lám, –most veszem csak észre –, szó szerinti jelentősége van) úgy becsteleníti meg az áldozatát, hogy kiveszi a bal szemét, és az apróság tenyerébe teszi, majd kéjsóvár mosollyal rácsukja a szemre a pici ujjait. Ez úgy naturalisztikus, hogy közben tömény szimbolikus. Sokkal erősebb, mintha a szemünk láttára dugná meg a kislányt (noha ebbe a filmbe az is simán beleférne). A kedvenc jelenetem, ha lehet ilyet mondani, az, amikor a rendőrök kibelezik a földön heverő tüntetőket, és nem emberi szerveket, hanem virágokat és madarakat rángatnak elő belőlük. Egy lány szájából piros bogyók potyognak ki. Felháborítóan zseniális és szép az egész.
Leírtam, ami legfelül volt. A mélyebbre került részek itt maradnak a gyomromban, megemészthetetlenül. Hiába innék rájuk Coca-Colát vagy Pepsit. Nem mosódnak ki soha. Ha szerencsém van, virágok, madarak vagy bogyók formájában előkerülhetnek belőlem mégis.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
