A költő halálára (reflexvers)
Ez a világ, lásd meg a valót,
melyben a tett, a szó
egymásba karolva, ölelve,
mint a föld, és a hó!
Mint a föld, és a hó,
melyekből tavasszal fű terem,
az igaz szóból , a hős tettből
talán sarjad majd az értelem.
Az értelem,melynek
hadat üzent a pusztulás,
amit csak az őrült akarhat,
az elmebaj, és senki más!
Ez a világ, lásd meg a valót!
Földön a toll, s a fegyver,
ki a hazáját védve halt meg,
az hős, ki félni sem mer.
A hős, védte az élőt, a sírokat,
népe előtt lett pajzs, eleven,
hó és föld vérétől pirul,
nézd, és nőjön nagyra az értelem!
Az értelem, mely összefog
igazságot, emberséget,
és legyőzi az őrületet,
s ad a hősnek nyugodt, végtisztességet.
Makszim Krivcov ukrán költő halálára.
|
