Hetedíziglen: szavazás

Hetedíziglen bloggernek 1 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.

NAPLÓK: Hetedíziglen
Legutóbbi olvasó: 2019-10-19 23:58 Összes olvasás: 25937

763.	[tulajdonos]: szavazás	2019-10-10 12:39
Kedves Játékosok! Bár nyolc pályamű érkezett, egyik játékosunk visszatáncolt, és arra hivatkozva, hogy nem fog szavazni, kérte verse törlését. Tekintettel a feltüntetett okra, extraként azért közlöm írását, amennyiben ezt sérelmezné, kérem, jelezze, és akkor eredményhirdetéskor sem fogom publikussá tenni a nevét. (Cselekedetének okát érteni vélem, őszintén sajnálom, és innen üzenem: Kutya ugat, karaván halad!) És akkor lássuk az állva maradt hét pályaművet, továbbá három extrát: 1. Hétvenkedés Nehéz a dolgom, verset kell írnom, adott a hétszó, nem rímbe-játszó. Hello mister! mi rímel arra, kultuszminiszter? legyen a gikszer, netán hír-mixer filiszter? És ott az illendőség. Itt van csak rímbe’ bőség! Alkotói lázban számos hős ég. Minimum hét fős még az őrség. Lázhoz dukál lázmérő, aszpirinből száz mérő, hadd lobogjon százhét fő, legyen ez a szájtépő szájt égő! Vegyük a rohadékot. Érdekes légyott, s ha nem elég célzott, még ott a pékbolt. De nem minden papsajt, hisz van, akit púp sújt, mégsem kap szívbajt, s felhajt egy méhrajt. Scrooge sokat harácsolt, vendége „kaszás” volt, akár él, akár holt, karácsonyt varázsolt. Végül a megrendelés, ehhez már eszem kevés, nem kell a neheztelés, csak csendek és felszentelés. 2. Lázmérő Le! Le vele! A PROLETKULT embere! Kell a kultuszminiszter feje! Ő nem pénzt, de észt harácsol. Illendőségről papol, közben bitófát ácsol neked, ha nem megrendelésre írod a versedet. S a felhergelt tömeg, miközben papsajtot rágcsál, ordít, hogy: Rohadék! Örülj, ha el nem tángál. Pedig csak derék orvosa lennél e kornak, lázmérővel a kezedben. /Majakovszkijt utánozva/ 3. Mi lesz ma vacsorára? Papsajt? Nagyon csinos ma nővérke. Megengedi, hogy amikor rosszkedvem van, mint ma este is, udvaroljak magának egy kicsit? Szigorúan az illendőség határain belül… Nem hiszi? Pedig nem vagyok az a határ- átlépős fajta, tudom én, meddig lehet el- menni egy olyan helyzetben, mint amilyen ez is most: hogy magácska késik az ágytállal, pedig én leadtam időben a megrendelést. Szép a keze, mondtam már? A lába is. Meg a vádliján az a kék erecske, ahogyan a térd- hajlatán megpihenve felszalad a szoknyája alá. Oda, ahová egy ilyen rohadéknak, mint amilyen én vagyok nincs bejárása, de még betekintése sem. Pedig mi mindent találnék ott! Ha harácsoló kedvemben lehetnék. De nem lehetek. A tiltott zóna az tiltott zóna. Egy úriember kerüli a taposóaknákat, nem gabalyodik feleslegesen szögesdrótokba. És én úriember vagyok, tudja? Mindig is az voltam. Nem hiszi? Tegyen próbát! Dugja be a számba azt a tetves lázmérőt, meglátja, olyan hal és tisztességtudó leszek, mint egy kultuszminiszter. Mi rosszat mondtam már megint? Hát nem ők a legtisztességtudóbbak? 4. Miniszteres Én olyan kultuszminiszter leszek, az illendőség határait szétzúzom, bebetonozok minden havert, barátot, rokonértelmű szavakat halmozok egymásra, nagy döngő léptekkel legyúrom az értelem kérgét, a lázmérő a régi higanyos gyöngyei szétgurulnak, nem mérnek semmit csak a szenvtelen magányt, megrendelés híján papsajtot sem harácsol senki, felfalom az összeset, mert vega vagyok hányadék maradéka marja torkom a rohadék erjedt savassága meggyilkol így mégsem lehetek miniszter, főleg nem kultusz. 5. rémálmodás ez úgy volt egy kollektív napon hogy valahol a tajga és egyenlítő között egy falu elaludt tudósok mentek mérték a lázakat a forgolódó nyögdécselő emberek kínai nyelvjárásokban beszéltek aztán magyarul szidták az Istent mert bizonyára rohadék hogy minden tudatalatti gondolatukat így ellesi legalábbis egy nagyon kicsi kultuszminiszter egy riporternek ezt mesélte alig volt százhatvan centi de már összeharácsolt annyit hogy a Föld sebeit megmagyarázza a maga esetlen módján leadta a rendelést a feltamadásra nem sejtette maga is átalussza majd az egészet és úgy fog horkolni álmában olyan irgalmatlan illetlenül hogy a falu lakói felébrednek a nagy káromlásból és papsajtot eszegetnek majd a sírján mint a régi szép időkben a vásott gyerekek 6. Sánta Őz vallomása Egy indián ritkán beszél. Akkor szól, ha valamit feltétlenül mondani kell: Sápadtak, ti "rohadék"-nak neveztek minket, s gondoljátok ez az illendőség, és mindenre hatalmatok lehet. A kultuszminiszteretek távoli országból megrendeli a harácsolást. Ti kedvtelésből öltök, nem szükségetek szerint. A természettel nem azonosultok, pedig szemetek előtt van, hogyan kell élni. Vakok vagytok, mert féltek a haláltól, holott minden cselekedetetek rontás. Lázmérőkkel jöttök a rezervátumba, s azt hiszitek jót tesztek velünk. Lenyírjátok hajunkat, és papsajt alakú sátrakkal fednétek el minket őseink régi lakhelye helyett. Mindenünket elveszitek, de a Nagyszellemtől meg fogjátok szenvedni amit adtatok. 7. sérelmi háromszög a kultuszminiszter nem szereti a papsajtot ez pedig kölcsönös mert már a papsajt sem szereti őt az illendőség kedvéért még a megrendelést is lemondta régen inkább lázmérót rendel mert hasznos és a papsajt közben halkan dúdol "rohadék idő és rohadék tér rohadék eső és rohadék szél rohadék forma és rohadék szín harácsol a semmi mégsem elég" a kultuszminiszter nem szereti a lázmérőt sem mert mindig lázas meg a lázmérő rég a papsajté a megrendelést így el sem küldte nem tudja nem érti nem érzi még milyen fontos a pontos lázmérés és a kultuszminiszter is dúdol "rohadék idő és rohadék tér rohadék eső és rohadék szél rohadék forma és rohadék szín harácsol a semmi mégsem elég" a lázmérő az mindenkit szeret mert mindenkiben ott van még a láz van aki kihűlt az csak magyaráz ha megrendelték meg is érkezik ha nem akkor meg méretlen marad és attól lesz mérhetetlen a láz és persze a lázmérő is dúdol "rohadék idő és rohadék tér rohadék eső és rohadék szél rohadék forma és rohadék szín harácsol a semmi mégsem elég" a dal ugyanaz a láz közös de mégis mindenkit máshogy éget meg Extrák 1. Ha én lennék Ha én lennék a kultuszminiszter, illendőségórákat tartanék a határban a harácsolóknak, hadd tanulja meg minden rohadék, milyen íze van az árokszélen a papsajtnak. Taneszköznek beszereznék pár lázmérőt is. „Hüllőknek” – így szólna a megrendelés. 2. Banánköztársaság A kultuszminiszter az illendőség szót egy l-el írta. Ez semmi, legyintett valaki az újságírók közül, ráadásul raccsol. Mikor az ellenzéket szidta, úgy mondta azt, hogy harácsol, mintha épp egy óriási falat lenne a szájában. Johadék, vágta egyszer egy ellenzéki lap vezető riporterének, mikor az számonkérte rajta a bezárt falusi iskolákat. A sajtótájékoztatón az újságírók között lázmérőt osztogatott, mert szerinte ilyen hülye kérdéseket csak lázasan lehet kitalálni. (Az újságírók közül többen kérték, mondja ki újra a szót: lázmérő.) Miféle megrendelés? - kérdezett vissza hüledezve - Az irodámban még a húsz évvel ezelőtti állapotok uralkodnak. A bútorra értettem - javította magát, mikor többen összevihogtak. A gyerekkoráról beszélt, hogy megsajnálják, mikor kenyér helyett papsajtot evett. Ő aztán tudja, mi a szegénység! Ezen már tényleg mindenki nevetett, mert ahogy kimondta: papsajt, az is olyan volt, mintha raccsolva mondott volna egy másik szót. Másnap a kormányszóvivő letagadta az ilendőséget. Azt mondta, nem létezik, hogy a kultuszminiszter bárkinek is azt mondta volna: rohadék. Felolvasott valami szöveget valakivel való valamilyen megállapodásról, s végül letagadta a kultuszminisztert is. 3. A kultuszminiszter Pókként szőve szálait, lövi nyilak százait, gerendája fél arasz, te szálkád egy fél terasz, versel minden rohadék, egy csárdában sok a pék, folyvást baja van Simffel, s mindenki mást is simfel. Illendőség lenne őt tisztelni, mint felmenőt, atyánk ő, ki géniusz, precíz mint a nóniusz, Dokkunk lázmérője ő, alfa, mega, eredő. Kioszt minden harácsolót, lehúzná az összes rolót, betartja a megrendelést, felrúgná a berendezést. Csak hát nem minden papsajt, ki borít rá egy asztalt? Várom a szavazatokat! Üdv Simf

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!