Hetedíziglen: szavazás

NAPLÓK: Hetedíziglen
Legutóbbi olvasó: 2025-10-02 23:40 Összes olvasás: 404499

Korábbi hozzászólások:

7905.	[tulajdonos]: szavazás	2025-09-30 20:25
Kedves Játékosok! Köszönöm, hogy írtatok és nem hagytatok cserben. Arra nem tudtam rájönni, hogy miért nem csatlakoznak mások is. Játszani, annyira jó. Szavazzatok! Várom még a megfejtéseket is! 1. "indulj röppenj fordulj..." a fény csak lassan jön haza és mindig túl gyorsan megy el az utolsó pillanatban azért még egyszer visszanéz nagy barna párás szemekkel 2. Ébredés Nézem a hajnalt, ahogy finom ujjacskáival lassan egyre tágabbra és tágabbra tárja a nap szemét. Nézem a fénycseppeket, amik, mint a kezdődő zápor, eleinte egyesével, majd százával, ezrével zúdulnak a mindenéji halálból éledő tájra. Nézem a fény nyomában mindig ott osonó reszketeg fivérét, az árnyékot, s szánom hitvány erejét, oly hiábavalóan próbál éjjé lenni. Nézem az ébredező tájat, ahogy pára-mosta arcát odatartja megszárítani a friss, reggeli szélnek. Nézem a szelet, ahogy földi munkáját bevégezve az égre tör, s cirrus-nyájat terel, finoman borzolva gyapjukat. Nézem a tágra nyílt eget, a hatalmas stadiont, melyben rovarok, madarak milliárdjai küzdik életre-halálra szóló harcaikat. Nézem az életet, ami néha visszanéz, de csordogál, megy, hömpölyög fenségesen, megállíthatatlanul, részrehajlás nélkül mindennel szemben, akár velem. Akár nélkülem. 3. Csillagom Párás fény pulzál, az éj mindig visszanéz, s lassan feléd megy. 4. Fésületlen, őszi szonett Ma lassan oszlik el a szürke pára. A tó felett homályba burkolódzik a fény, kibújni lusta. Megfogódzik a parti fűzfa ritkuló hajába a vénülő nyarunk, de menni kell, ha betelt a sorsa. Visszanéz az őszi avarba csöndesült vidékre. Őrzi a rozsda-barna képeket. A selma eső peregni kezd a háztetőkre. Szobámba bújik el mindig a bánat. Talán csak ülni lenne jó a kályha- melegben, és aludni ott örökre... Szeretlek én, de nem megyek utánad, hisz ősz-fogoly vagyok. Ne várj hiába! 5. távol bűvész az ősz nagy hatalmú mágus fénykarikákat dob a fákra mi alattuk állunk párás lesz ilyenkor a tekintet rizikós a beszéd mégis mindig megy minden a maga útján a sűrűből lassan egy magányos arc visszanéz

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!