NAPLÓK: Kávé, tejszín nélkül Legutóbbi olvasó: 2024-07-27 05:15 Összes olvasás: 34549| 168. | [tulajdonos]: s.o.s. | 2022-12-21 13:02 |
Sziasztok. Kissé kábé vagyok a gyógyszerektől, elnézést az esetleges hibákért. Barátok unszolására írok megint, a magam részéről tulajdonképpen feladtam. Mindenki szarban van. Az egész ország. Egyetlen milliárdos ismerősöm olyan rövid és cinikus választ küldött kérelmező levelemre, hogy abba önmagában bele lehet halni. Azt hiszem, még élvezné is. Feltárva az űrt, ami tátong alattam: 550000 forintra lenne szükségem, hogy ne veszítsek el mindent az uzsorabankok kereszttüzében. Munkát, családot, életet. Kölcsön is jó volna, de azt végképp nem tud adni senki. Az átlagos választ ismerem: "minek ment oda?". Nem vagyok hibátlan.
Aki ezért, vagy ennek ellenére mégis segítene, annak leírom (ígérem utoljára) a számlaszámot.
Szőke Imre Mátyás
BIC OKHBHUHB
K&H Bank
HU19 10404247-91911380-01650000
Megjegyzés rovatba adomány.
Nem tehetem nyilvánossá ezt a posztot, de ha baráti körben kimásolva megosztjátok, azt nagyon köszönöm.
És hozzá egy vers:
Szőke Imre Mátyás
Erzsi balladája
1.
Erzsit akarom versbe szedni,
mert furdal a lelkiismeret.
Éltem nála, s két hónapra rá
felkötötte magát.
Bassza meg.
A Belgrád rakparton lakott
egy szuterénben, én meg sehol,
a barátaim végképp meguntak,
kellett az ágy, bázis, akol.
Leültünk tehát megbeszélni,
nyár volt, napsütés, meleg.
Erzsi, én, s egy bajuszos férfi -
tíz perc múlva megőrültem.
Az ajtóhoz szaladtam
föltépni, s az utcára ki,
de bezárták, rángattam, rúgtam,
a tárgyalást el kellett halasztani.
2.
Erzsi ősz volt, szikár, jó hatvanas,
a Lipótra járt, és Noxiront szedett,
állandóan a fiáról mesélt,
ki le se szarja, vándorol, beteg.
Szórólapot osztott a Váci utcán
Klapka kegyéből, s nem ihatott,
este főzött nekem, majd magára fújt
szégyenlős, idős illatot.
Nekem mindegy volt, néztük a tévét,
vagy meghallgattam a történeteit,
melyekből nem emlékszem egyre se,
én csak imádkoztam, hogy ne itt
ebben a kis őrült lakásban
találjanak az orvosok.
Nagyon féltem az elektrosokktól,
s bizony frusztrált, hogy Erzsivel
együtt álmodom.
3.
Később véletlenül megmenekültem,
kibékült velem anyám,
nem küld el többé, ezt ígérte,
osztozzak otthon: ágyon, szobán.
De valamit elhagytam Erzsinél,
s mikor visszamentem, nem engedett be,
vertem az ajtót megint dühödten,
míg végül ott állt összetöpörödve,
részegen, piros arccal,
s megszegett minden szabályt.
Írtam neked egy levelet - mondta -
elolvasod? - Nem! - a mondat, mi
örökké fájni fog - ne haragudj,
de nem!
Így történt, meghalt, hiába bántam,
s hívtam fel rögtön, aznap este is,
nem reagált, a lakás elsötétült.
Gyilkos lettem. Bűnrészes. Hamis.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
